A Nash-jelenség avagy az érzettorzulás haszna

egy csodalatos elme

Egy csodálatos elme érzettorzulása

Húsz éve mutatták be az Egy csodálatos elme c. amerikai filmdrámát Ron Howard rendezésében. Az alkotás a Nobel-díjas John Forbes Nashnek, a világ egyik legismertebb matematikusának az életét mutatja be (ha nem is tényszerűen). A skizofréniában szenvedő zsenit Rssell Crowe alakítja. Az alkotás a bemutatása utáni évben (ennek jövőre lesz 20 esztendeje) 4 Oscart (köztük a legjobb film) és 4 Golden Globe díjat nyert el.

A téveszmék és a Nash jelenség

John Forbes Nash

John Forbes Nash (1928-2015)

A játékelmélet területén elért eredményeiért közgazdasági Nobel díjjal jutalmazott John Forbes Nash egy időskori interjújában arra a kérdésre, hogy miként tudott hinni azokban a téveszmékben, amelyek miatt több évtizedig munkaképtelenül, többször elmegyógyintézetbe zárva küzdött a skizofréniával, azt válaszolta, hogy kényszerképzetei ugyanúgy, ugyanazon az úton érkeztek, mint amelyeken nagy matematikai felismerései. (”A spirituális,  természetfeletti lények gondolata ugyanúgy talált rám, mint a matematikai gondolataim.”). Az állítás meghökkentő, de ez alapján ne ragadtassuk magunkat elkapkodott és túlzó hipotézisekre! Érjük be annak megállapításával, hogy az átlagostól, a köznapitól eltérő érzékeléseknél (beleértve most ebbe saját belső állapotaink/gondolataink érzékelését, sőt egyenesen arra koncentrálva) nem kezdettől különülnek el azok, amelyek mások által (később) kórosnak minősülnek, azoktól, amelyek mások elismerésére tarthatnak, és joggal, számot.

Távol álljon tőlem, hogy az őrült és a zseni rokonságának romantikus elméletét akarnám újraéleszteni! Pusztán azt a közhelyet állítom újra, hogy mindkettő eltér az átlagostól, és ezt még három kiegészítő hipotézissel toldom meg:

1/ A Nash-jelenség alapján (tehát hogy téves képzet és a zseniális gondolat ugyanazon az úton érkezik) nem zárható ki, hogy ennek az átlagostól eltérő elmeműködésnek az iránya nem eleve determinált, és hogy nem kezdettől válik el a kóros, és kiemelkedő.
2/ Az átlagostól eltérő intenciójának kialakulásában (hogy kórossá, vagy elismertté válik-e) épp úgy szerepe lehet a környezetnek, mint az átlagostól eltérő gondolat megélőjének).
3/ Ez az átlagostól való eltérés az érzékelésben látványos érzettorzulásként is megnyilvánulhat. Ezt is és az átlagtól való eltérés kezdeti kétértelműségét is (szinte zseniálisan mutatja) Nash életének filmváltozatában az a jelent, amikor az akkor még ifjú és szépreményű tudós arra kéri barátnőjét, mondjon egy alakzatot. Ő pedig sorra-rendre megmutatja az égen azt a csillagképet (pl. az ”esernyőt” stb. stb.). Azaz: a nem létező dolog megkonstruálása létező elemekből ugyan a téves belelátás miatt téveszmét eredményez, egyszersmind magasrendű elmeműködésről tanúskodik. Azaz például megkockáztatható az állítás:

Még az elképesztő összeesküvés-elméletek sem puszta ostobaságok, hanem valós tényekből hamisított zseniális konstrukciók

A Nash-jelenség változatai

John Forbes Nash életének két változata vált ismertté. Az, amelyik az Egy csodálatos elme című filmben látható, és az, ami a film egyik forrásaként szolgálhatott és Nasar Sylvia hasonló című könyvében olvasható.

A két változatban közös, hogy egy zseniális ifjú matematikus diákkorában rájön valamire, amit megír, ezt követően azonban elméje elborul, majd évtizedek alatt/évtizedekkel később föltisztul, és amikor föltisztul, felismerését éppen Nobel-díjjal ismerik el.

Szinte alapvetően eltér azonban az, amit az elborulásáról és amit a feltisztulásáról a két változatból megtudhatunk.

A filmen Nash életének a mások számára is látható szereplői mellett vannak olyan (Nash számára a mások által is látható szereplőktől semmiben sem különböző) szereplői is, akik mások számára nem láthatóak (Nash hallucinációi), és a tőlük kapott utasítások következtében Nash olyan (mások számára érthetetlen) helyzetekbe kerül, és főként úgy viselkedik, hogy ennek következtében elmegyógyintézetbe zárják.

Az elmegyógyintézetben és az elmegyógyintézeti kezelései között Nash megtanulja, hogy kik azok, akik mások számára nem láthatóak, és ezek utasításairól/kéréseiről/tanácsairól nagy erőfeszítések árán, de nem vesz tudomást, pontosabban figyelmen kívül hagyja őket, és akik könnyes/sírós/megható jelenetben (mint válóper után a még mindig szerelmes, de nagyon jó fej házastárs) elköszönnek tőle.

A könyvben, mely interjúk alapján készült, Nash szétszórttá, dekoncentrálttá válik, és ezzel párhuzamosan:

  • munkaképessége (matematikai alkotóképessége) drámai mértékben lecsökken (de természetesen még így is messze meghaladja egy nemcsak átlag, hanem egy matematikaszakot végezett, nálánál átlagosabb képességű emberét is)
  • megodást vél találni a világ (valóban! aggasztó) problémáinak egy részére, és megoldási javaslatairól kormányfőknek ír leveleket.
  • levelei visszhangtalansága miatt egyre kétségbeesettebb lépéseket tesz, lemond amerikai állampolgárságáról stb. stb, és munkahelyein előbb ellehetetlenül, majd pszichiátriai kezelés alá vonják.
  • Nash felhagy világmegváltó gondolatai képviseletéről, és volt kollégái – Nash matematikai zsenialitásához mérhető – emberi zsenialitásának köszönhetően évtizedeket tölt tiszteletreméltó bolondként bolyongva az egyetem falai között

Igen, ekkortájt őrült mondatokat firkál zseniális matematikai észrevételekkel vegyítve az éppen üres előadótermek tábláira. Mígnem (alig egy bő évtized után) az egyik napon köszönni kezd, egy másikon beszélgetni, és így tovább – egészen Nobel díja normálisként végigcsinált átvételééig.

Az elme csodálatosságát nem csupán a zseniális gondolatok fényesítik, hanem az a lenyűgöző képessége is, hogy az őrületbe alámerülni és abból kiemelkedni egyaránt hatalmában áll.

Dr. Kállay O. Béla

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük