Nagyon furcsa madár a piétai kápolnaívben

Távolodás Tiziano Piétájától

tiziano pieta velence

Művészettörténész barátunk szerint ha legalább 5 méterre távolodunk el a festménytől, a fényleni kezdő felületből egy madár jobb szárnya (és elmosódott teste) bontakozik ki. Amit a keresztény ikonográfia szabályainak megfelelően galambként lenne hajlamos azonosítani az ember. Ám meglepő módon inkább sasra hajaz:

a madár nagyon furcsa

Birodalmi kétfejű sas?

De nem egyszerűen csak egy sasra emlékeztet, hanem a Habsburgok kétfejű címerállatára. Elvégre Tiziano V. Károlynak is, és fiának, II. Fülöp spanyol királynak is udvari festője is volt… Kicsit mai szemmel akár ízléstelennek is tűnhet a címerállat belopása a keresztény mitológiába, de szerencsére Tizianónak volt annyi (és annál jóval több) ízlése, hogy ha akarom terhes, ha nem akarom, akkor viszont nem terhes a szimbólumhamisítástól a Piéta.

Ha mégis a gyanusítás a szándékunk, akkor bizony ennek a fél szárnyból álló csillogó izének, mely a fényből tűnik elő/testesedik ki: két feje van! Illetve… Ott, ahol a nyakának kellene lennie, ott nem egy, hanem két valami kezdődik el, ami – kivételesen, de – egészen jól kivehető a reprodukción, ha a nagyításon nézzük és kicsit a színárnyalatokkal/élességgel/fényességgel is manipulálunk.

Megmutattam egy barátomnak a reprodukciót, ő sárkánynak vélte az aranyló alakzatot. Egy másik barátom Turulnak vélte a magyar Arvisurákból. Nyaka az lenne szerintük, amit én kapocsként azonosítottam. Én, de szintén csak a reprodukción, egy jobbra lépdelő oroszlánt is kivenni véltem az alakzat jobb oldalán.

„Nem tudom, a reprodukció elkészítéséhez használt objektív játéka-e csupán, vagy a tudatosan használt festői mélység eszköze közé tartozik-e valóban egy ilyen alakzat körvonalát is sejtetődni engedni a művészettörténet egyik leggazdagabb felületén. Lesz mit megnéznem rajta újra” – lelkesedig a szerző, Alberd Yollaka, akinek teljes cikke itt olvasható: Egy Tiziano kép terei. Piéta

Persze egy műalkotás perspektívája elég esetleges, mindemellett geometria ábrázolási ismereteinek értelmében nem képtelenség meglátni az arányok közti helyes mértéket. Hogy ki mit lát bele, és hogy az, amit látunk, azonos-e azzal a művészi kifejezéssel, amit az alkotója kifejezni szándékozott, az már az egyén projekcióján, fantáziáján, hangulatán stb., múlik. Ezzel együtt rejtett üzeneteket keresni izgalmas vállalkozás.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük