Gepnarancs

Kérem, nekünk jó. Jól megy, kicsit dúskálunk, kicsit pazarlunk, még nem nagyon, de annyira már mindenképpen javult az általános gazdasági helyzet, hogy világosan érezhető legyen a tendencia. Nem tetszettek észrevenni a javulást? Arról, kérem, én nem tehetek, akkor is van. Onnét tudom, hogy maga Orbán Viktor mondta meg tegnap, a tamási sportcsarnok avatásán: „Magyarország nemcsak megtalálta a válságból kivezető utat, hanem a magyar emberek közös terveket is kovácsolnak a jövőre”, sőt, olyan befektetésekről van szó, amiket „csak jómód idején szoktak megengedni maguknak európai gazdasági rendszerek”.

A minap pofon vágtak egy terhes nőt a nyílt utcán. Az elkövető egy villamosvezető.

A kormányzat minden eddigi intézkedése alkalmatlan volt a stabilitás biztosítására. Ha ugyanis valóban egy önfenntartó növekedési pályára állt volna a gazdaság, akkor nyilvánvalóan a növekedéstől, és nem egy rendkívüli puffer-alaptól kellene várni a csodát.

Hát ezt sem Móra Ferenc írta a nagy Diocletianusról, mert akkor a koporsó arany volna. De Attilát sem ilyenben temették. A hun király ki is ugrott volna a sírjából, ha csak felvetődik az ötlet. Egyszóval, itt az új magyar találmány, az önkormányzati temetések jövendő kelléke, nem elég, hogy a szegénysorsú embereket a hozzátartozóik kell majd kivigyék a sírkertbe, nem elég, hogy maguk kell elhantolják, de ha a NER szerencsésnek találja az ötletet, a koporsójuk is hullámpapírból lesz.

A Fidesz egyre rosszabbul teljesít nyomás alatt. Az egyszemélyi vezetés ugyanis világosan megbosszulja magát akkor, ha egyre több paraméter alapján kell tudni reagálni. Ezért aztán, miközben valós kommunikációs haszna is lehet egy nem igazán kertelő, szűziesen óvatoskodó megszólalásnak, a közvetett hatás sem lebecsülendő.

Tulajdonképpen ez nem egyéb, mint tévedések sorozata. Ráadásul következetlen tévedéseké, melyek még logikai kapcsolatban sem feltétlenül állnak egymással. Nehezen megérthető, mi okból is tiltakozik a magyar miniszterelnökség Skultéty László huszártiszt – inkább zászlótartó – újratemetésének az ügyében, tulajdonképpen az indulatos hangú jegyzékből csak annyi derül ki, hogy attól tartanak: a mi vitéz katonánkat szlovákká akarták volna tenni, holott ő volt Háry János.

Csak nehogy nyílt kampányt indítson a kormányfő a regionális bűnbakok ellen a Visegrádi Négyek soros elnökeként, mint azt uniós soros elnökként tette 2011-ben Brüsszellel.

Csak azok a fránya külföldiek. Azok tehetnek mindenről. Így arról is, hogy immár ötödször kell módosítani az Alaptörvényt.