Nem úgy Bochkor Gábor rádiós híresség, akit bizony zavarta Horváth Mariann elcsukló hangja, örömkönnye. Ő ekképpen élte át azt, amit én:

„Én azért nem hatódtam meg, mert annyira meghatódott a műsorvezetőnő, hogy már zavart… Ez iszonyat volt!… Ott lettem volna, izé, mikrofonnak megnyomom a köhögő gombját, két pofon, és elengedem, na, most beszélhet…”

Óvakodnék az előítéletektől… de ez a Bochkor véletlenül se valami baloldali-liberális nihilista, ugye? Valami tipikus, minden hagyományos értékre érzéketlen balos farok? Abból az óriási, viszont jól körülhatárolható nemzetközi dzsumbujból, amelyik iránymutatásaival jótékonyan benőtte a közéletet, és sajátos toleranciájából és szolidaritásából nem ereszti. Áááhhh, dehogy, Bochkor biztosan nacionalista-kereszténydemokrata beállítottságú. Vagy mégsem? Tán mégis annak az undorító baloldali mosléknak a mócsingja, mely magának jellemzően sok mindent kikér, azonban egy pityergő nő például nincs ínyére? A magyar nemzet olimpiai győzelmét inkább ide se veszem. Az itt felejtős.

Akárki is Bochkor, mindenkinek joga van úgy bírálni egy közvetítést, ahogyan akarja. Számos-számtalan opció létezik, a nyomdafesték ma, hála a szabadság istenének, bármit eltűr. Ha egy kritika meghurcolást von maga után, deficites a demokrácia. Szóval verbálisan szabad pofozni, könnyekig hatódott bajnokasszonyt is. Még a Horthy-fasiszta Orbán-rendszer se tiltja meg, vagy tévednék, lázadó úr? Mivelhogy a régi rezsimben volt ám felségsértés meg effélék. Ilyesmikről hajlamosak megfeledkezni elvbarátaival, amikor Horthy-korszak restaurációjáról vinnyognak.

Mindegy, nem ragadtatom el magam, ne legyen semmiféle felségsértés. Viszont: cserébe ne tessék tiltakozni az ellen se, ha a politikai skála bizonyos oldalán álló hangadók a delikvenst alkalomadtán idegenszívűnek, hazaárulónak, hazátlannak, hasonlónak titulálják. Ugyanis EZ már ki szokta csapni a biztosítékot a bádogszívű Bochkor-féléknél is. Valamiért ez szokta. Pedig semmivel sem nagyobb bumfordiság, mint egy magyar fiú sikerének örvendező riporternőt basztatni.

Tekintettel, hogy Bochkor Gábor ilyen kemény legény, ennyire iszonyodik a sírástól, szívből kívánom neki, hogy soha ne hagyja el örömkönny a szemét. Meg hogy soha egyetlen nő se sírjon miatta.