A mai Népszava egy újságos standon – ez a megdöbbentő látvány késztetett a cikk megírására

Ezzel újabb mérföldkőhöz érkezett a magyar sajtót sújtó cenzúra fokozatos, ám következetes kiépítése.

Mitől cenzúra, ha végre hirdetnek egy ellenzéki lapban is? Mert bizonyára öncenzúrát várnak el cserében, hiszen még normális viszonyok között sem szokás belerúgni a lapot életben tartó hirdetőbe. No meg azért, mert vannak ennek súlyos előzményei, nevezetesen a lap és általában az ellenzéki sajtó anyagi ellehetetlenítése. Ma már közhely, hogy a kormányt bíráló orgánumokban nem jelennek meg állami hirdetések, miközben a magánvállalkozások zöme is fél ott hirdetni (mert állami projektek beszállítói, pályázatokon indulnak vagy csak az adóhatóság ellenőrzésétől tartanak, és nem jönne nekik jól egy-két rossz pont a bizonyítványban).

Konkrétan a Népszava is bukdácsol, a bérek kifizetésével például néha hónapokat késnek. Miután a lapot ilyen lehetetlen helyzetbe manőverezte a Centrális erőtér, most egyszer csak megtörte a trendet és felajánlott némi életmentő pénzt. Nyilván megkéri az árát. Legyen világos: a hirdetés ilyen esetekben csak technikai megoldás, csak ürügy a pénz átadásához.

Nem tudhatjuk, pontosan miről szól az ilyenkor elkerülhetetlen háttéralku, de abban biztosak lehetünk, hogy nem szolgálja a tisztánlátást.

Tartok tőle, hogy ezért sokan a Népszava vezetőit fogják bírálni, pedig az őket lehetetlen helyzetbe hozó hatalmat kellene. A lapnál arról kellett dönteni, engednek-e az elvekből, vagy veszélybe sodorják az újságot és több tucat ember egzisztenciáját. Ilyenkor nincs jó döntés. (Ezt teljes empátiával írhatom, hiszen – ha kisebb léptékben is – szerkesztőként magam is kerültem hasonló szituációba, amikor egyik szerzőnket azzal fenyegették: kirúgják a családtagjait az állami állásukból, ha folytatjuk a cikkét. Nem folytattuk.)

Számomra az is feltűnő, hogy rögtön az első Simicska hirdetés egy ordító Közgép reklám, meg sem próbálták a narancsos háttérbirodalom valamely kevésbé ismert részét népszerűsíteni. Nem, ők azt akarják, hogy a dolog feltűnő legyen. Majd nyilván lehet arra hivatkozni, hogy lám, mégis csak megy hirdetés az ellenzéki médiába. Vagy ami még rosszabb, a Centrális erőtér céljainak az is megfelel, ha hiteltelenítik a Népszavát.

Mielőtt valamelyik kommentelő nekem ront, hogy ebben most segítek Simicskának, hangsúlyoznom kell, hogy ha én nem, akkor megírja ezt majd más, valószínűleg legfeljebb csak megelőztem a Magyar Nemzet című központi pártlapot vagy a HírTV-t. Én még azt is valószínűnek tartom, hogy az ügyhöz egy kommunikációs stratégiát is kidolgoztak, mert a Centrális erőtér, ha valamire, hát erre figyelni szokott.

A Népszava kiszolgáltatottságát az is növelte, hogy az MSZP Simicskája, gazdasági háttérembere várhatóan kivonul mögüle. A lapot elvileg egy éppen bedőlő svájci cég adja ki, de azért mindenki tudni véli: Puch László áll a háttérben. Mondjuk nem eléggé, hiszen soha nem öntött elég pénzt a lapba, azt meg végkép nem engedheti meg magának az MSZP, hogy a hozzá kényszerített Népszabadság mellett a Népszavát is finanszírozza.

Ugyanis – mint azt nemrég Karácsony Gergely meggyőzően megírta –, a Centrális erőtér úgy akarja tönkretenni a legolvasottabb ellenzéki napilapot, hogy a szocikhoz kényszeríti. A Népszabadság piaci alapon való fenntartható működését a Ringier és az Axel-Springer fúziója tette volna lehetővé, ezt pedig a fideszes médiahatóság eddig megakadályozta.

A két médiakonszern fúziója Közép-Európa-szerte nagyrészt már megtörtént, Magyarországon azonban a médiahatóság keresztbefeküdt ennek. És most Karácsony szavai szerint megszületett a zseniális (mert a Népszabadságot kinyíró, ám baloldalról mégis támadhatatlan) megoldás: a fúziót engedélyezik, de csak azzal a feltétellel, ha a Népszabadság kimarad a buliból, és a Ringier megszabadul a laptól, méghozzá olyan módon, hogy jelképes összegért visszaadja a Szabad Sajtó Alapítványnak (vagyis az MSZP-nek). A Népszabadság ezzel véleményformáló orgánumból pártlappá minősül, ennek minden üzleti, szakmai és politikai következményével. 

Karácsony Gergelynek abban igaza van, hogy ezzel nagyot nyer a Fidesz, hiszen kicsinálja a legtekintélyesebb ellenzéki lapot, abban azonban szerintem téved, hogy hosszabb távon az MSZP is nyerne. Az MSZP most abban reménykedik, hogy majd talál egy befektetőt, aki megveszi a Népszabadság többségi részesedését és finanszírozza a lapot. Hát, majdnem lehetetlen küldetés. Az MSZP pedig nem tudja majd fenntartani…

Az internetes portáloktól és a hetilapoktól eltekintve országos hatású ellenzéki orgánum csak kettő van a bajba kevert Népszabadság és Népszava mellett: a Klubrádió és az ATV. Azt, hogy a médiahatóság milyen mondvacsinált ürügyekkel tagadja meg a frekvencia átadását a Klubrádiótól és milyen trükkökkel hozza gazdaságilag nehéz helyzetbe, felesleges ecsetelni. Elég arra emlékeztetni, hogy legutóbb arra hivatkozva érvénytelenítették a pályázatát, hogy nem írták alá a beadott papírlapok nem számozott és üres hátoldalát. Az a legkevesebb, hogy a teleírt oldalakat sem formálisan, cégszerűen aláírni kell, hanem szignálni (láttamozni), de ki az a bolond, aki üres papírokat aláír, hogy aztán mások azt írjanak majd fölé, amit csak akarnak? Az ATV eddig csak kisebb vegzatúrát volt kénytelen elszenvedni, de bizonyára ők is sorra kerülnek majd, csak egyelőre a hatalom betartja a fokozatosság elvét.

A cenzúra nem olyan, mint a terhesség, ami vagy van, vagy nincs. A sajtószabadságnak fokozatai vannak, és a Freedom House például máris leminősítette Magyarországot ebből a szempontból. Talán nem véletlenül…