Az Index 2010. november közepén szavazást indított arról, hogy „melyik huszadik századi magyar politikus szobraival kellene elárasztani az országot”. A szavazás végeredménye szerint a leadott szavazatok 34,83 százalékával Horthy Miklós végzett az első helyen. Azt azonban sajnos már nem tudjuk, hogy kik szavaztak Horthyra. Érdemi következtetések levonásához ugyanis a kor, nem, lakóhely, vallás, pártpreferencia, médiafogyasztási szokások, stb. ismeretére is szükség lenne.

Az eredmény lassan kezd körvonalazódni, szép lassan jelennek meg szobrok, az ellentmondásos megítélésű, fehér lovas kormányzóra emlékezve. Miközben bizonyos, kevésbé zavaros történelmi személyiségek szobra eltűnik. Ha nem figyelünk, a Diósdi szoborpark olyan szereplőkkel fog gyarapodni, mint Károlyi Mihály, Bajcsy-Zsilinszky Endre, vagy akár Bethlen István, aki kiegyezett a szociáldemokratákkal. Ha ugyanis Horthy-t vesszük példaképnek, nekik nincs helyük ott, ahová pedig okkal és joggal helyeztük őket.  Eddig.

Sajnos ezzel az egész történettel az erősödik bennem, hogy valami komoly baj van, volt az eddigi történelemoktatással. Valahogy úgy tűnik, ma sokan vannak, akik elfelejtik, vagy nem is tudják, mert nem tanulták, a történelem, mint tudomány nem népmese. Nem a répáról szól, amit kihúzunk a földből… vagy nem. A tudomány nem politikai játszótér, nem homokozó.

A Horthy korszak igaznak nevezhető történelmét és hangulatát alaposan átértékelte a negyven éves kommunista rendszer sokszor „gyorsítéletet gyártó történetíró üzeme”. Manapság pedig már nem a szocialista korszakból fennmaradt nézetek okoznak problémákat, hanem inkább a szélsőséges, politikával átitatott történetírás, amely mindennek nevezhető csak megbízható feldolgozásnak nem.

Az utóbbi időben sorra jelennek meg Horthy Miklóst és tevékenységét elemző művek. Ami közös bennük az az, hogy nem leszünk okosabbak. Megvilágítják ugyan a kormányzó szerepét és személyiségét, de ahány elemzés, annyi eltérő vélemény. Most akkor ki is volt vitéz Nagybányai Horthy Miklós? Mit tett, mit alkotott, hogy ma ennyire fontos szobrot állítani neki? Nem volt sem ez, sem az. Egy közös jellemzése van: nem volt képes nézeteiben, tetteiben alkalmazkodni a XX.század kihívásaihoz.

Horthy “kissé maradi világképű, de céltudatos, önmagával békében elő ember.”

Éltek körülötte Bethlen Istvánok, Teleki Pálok, Kállay Miklósok, konzervatív nézetekkel (nekik egy szobor?). De a Horthy rendszer termelte ki Gömbös Gyulát, Imrédy Bélát, Sztójay Dömét, Szálasi Ferencet és Láng Vincét. Jellemzője az volt, (nem történelmileg) hogy voltak a jók és voltak a gonoszok. A jók, olyanok, mint Horthy Miklós. Főleg konzervatívok, semmi liberalizmus, társasági emberek, kellemes társalgók és a monarchia, már semmire sem jó értékeit képviselik. Igaz úriember, aki azért könnyedén ír alá egy halálos ítéletet is.

Vannak a rosszak. Főleg nemzeti szocialisták és nácik, akik nyíltan vallják nézeteiket, de kevésbé veszélyesek, mint a fő gonoszok, a szociáldemokraták és a kommunisták. Van, akit elfogadunk, van, akit nem.

Úriember nem Marxista! (Megjegyzem az sem ártana, ha őt is újra átolvasnánk, Lenini befolyás nélkül. Kiderülhetne, nem is volt annyira ellenség az öreg mesemondó, aki nem Rémusz bácsi!)

A Horthy rendszer legfőbb eredménye az volt, hogy Magyarország 1945-ig feudalizmusban élt.

De, el ne feledjük Láng Vincét… a kisembert, aki sem ez nem volt, sem az. Csak túl akarta élni… Aki nem akar külföldre menni, hogy ott boldoguljon. Aki hinni akarta, hogy ez az egész érte is van. Aki nem érti, miért cserélgetünk most szobrokat, hiszen már eltelt több mint 20 év.

Szóval kezdünk átértékelni és átgondolni dolgokat és a történelmünket is. Ki- és elsimítva az ellentmondásokat. Így lesz sok Horthy szobrunk, új nemzeti írónk, hőseink, még kaméleonunk is, mint történelmi arckép csarnok. Előre a méltatlanul elfelejtett jók, szemétre az avítt nem közénk illők. Jók és gonoszok!

Így kezdve, az osztályozást rögtön kezd valami világosodni! Hiszen ma is valahogy „horthyrendszeresen” osztályozódunk. Van gazdasági koncepció a középosztály (?) támogatására, van földosztás és van hangos szélsőjobb. Van konzervatív úriemberek tömege.

Csak fehér ló nincs, meg Láng Vince szobor.