De miért is?

A kérdés annál mélyebb, minthogy elintézzük két betűvel a választ. A Posta vesszőfutása talán az e-mail és az internet megjelenésével, de még inkább az elterjedésével kezdődött. Addig mi volt? Minden papíron bonyolódott. Most? Dobok egy e-mailt bárkinek, akinek levelet írtam volna. Aztán jött az e-számla, vagyis hogy sárga csekkjeinket (elnézést… Készpénz átutalási megbízásainkat) is bankkártyával fizetjük ki, sorban állás nélkül. Lottót is feladhatunk szinte minden utcasarkon, nem térünk be miatta a 145 éves intézmény helyi kirendeltségébe.

Ez az egyik ok. A másikat úgy hívják, liberalizáció. Azaz piacnyitás. Vagyis az ország kénytelen megnyitni az 50 g alatti levelek piacát ország-világ előtt. Nem csak külföldi cégek vállalhatják fel eme „nemes” feladatot. Bárki, aki fantáziát és persze profitot lát a dologban, nyújthatja ezen postai szolgáltatást. Jön majd a „Pityu Posta”, „Levi Levélfutár” meg a „Gellért Galamb Trans”. Akik persze érthető módon csak a nagyvárosokra terjesztik ki szolgáltatásaikat, naná, hiszen az éri meg. Minden karnyújtásnyira van. A jó öreg Postának megmaradnak a kis falvak, ott nem kell versenyezni senkivel sem. Csak nem igazán éri meg napi 100 levélért végigfuttatni egy járatot 15 falun keresztül. Azt már az új Postatörvénynek kellene szabályoznia, hogy aki nagyot markol egy megyeszékhellyel, fogjon párat a falvak közül is. De erről június hatodikán még a legelvetemültebb képviselő sem beszél… és egyre jobban közeledik az év vége. Bizonyára lesznek komolyabb és komolytalanabb szereplők a piacon. Nekünk egyedül az a dolgunk, hogy azt válasszuk, aki a céljainknak leginkább megfelel. Azaz az olcsót és biztosat!

Szolgáltatások

A Posta fővárosi központjában kijelző mutatja az év végéig hátralévő időt. Ösztönzésképpen...

Ezek az új cégek átveszik majd szépen a postai levelek kiküldését. És bár a magánlevelezés visszaszorulóban van (manapság már képeslapot se küldünk, se nyaralásról, se ünnepekkor), a tömeges küldemények hatalmas piacot jelentenek. Mármint a számlák, rendőrségi büntetések, év elején az avataros cég (NAV) levelei. Meg ugye néhány folyóirat, hetilap. Aki ezekre ráteheti a kezét, hatalmasat szakíthat, és folyamatos munkához juthat. A Posta részére az jelentené a megoldást, ha az állami cégek továbbra is kötelezően a cég szolgáltatásait vennék igénybe. Csak jelenleg szeretett pártunknak és vele együtt kormányunknak minden fontosabb, mint a Posta ügye. Az új adók, meg miegymás, de hogy megmentene egy nyereséges (igen, nyereséges… a Magyar Posta talán az egyetlen olyan állami cég, amely még nyereséget termel) vállalkozást, az neeeem. Nagyon finoman és úriasan kifejezve is tojnak a fejére. Még semmi, egy nyeszlett tervezet sincsen, amit aztán három politikus egy éjjeli ülésen megtárgyal. Ez megint kapkodás lesz, és nagyon jól tudjuk, a Tisztelt Ház még kapkodás nélkül is csinál érthetetlen és leginkább értelmetlen dolgokat.

Mi a jövő?

Aki nagyobb postahelyen járt mostanában, érdekes változásokra figyelhetett fel. Mivel jelenleg az ex Mol vezér, Geszti László irányítja a céget, az olajipari vállalatnál sikeresen alkalmazott fogásokat igyekszik végrehajtani itt is. Boltszerű eladóteret alakítanak ki, nagyjából mint egy benzinkúton. Az áruk alacsony, könnyen átlátható polcokon az eladótérben találhatóak, és miután bevásárolt az ügyfél, nem mellesleg feladhatja a feladnivalóit is. Megveszi a teát, kávét, kellemest a kényszerrel ugye… Egyébként rágcsálnivalót, könyvet és egyéb dolgokat minden postán kapni, és érdemes odafigyelni rájuk. Teát például szinte minden boltnál olcsóbban kínál a Posta, de nagyon jó könyveket, akciós DVD-ket is találni. Nem ritkán egy-egy klasszikust. (Ez most nem a reklám helye, száraz tények csupán.) Sokaknak furcsának tűnhet azonban ez a kipakoló vásár. Nem a helyi postás kisasszonyok rákfenéje a rábeszélés… a több lábon állás eredménye (és reménye) ez a tevékenység.

Természetesen nem csak az eladóteret alakítják át a „jövő” igényeinek. A kézbesítők (csomagosok) is fejlődnek, mostantól elektronikus úton adják le a csomagot a címzetteknek. Ennek köszönhetően a feladó is előbb értesülhet küldeményének célba érkezéséről.

A környezetvédelem jegyébe a jövőben újrahasznosított papírból lennének a csekkek, valamint elektronikus számla-ügyintézési szolgáltatást vezetnének be. Ez az úgynevezett „fehércsekk” termékkör lenne. Ez egyben az állami értékpapír értékesítést is segítené, mely így is 300 milliárd forintnyi forgalmat jelent évente.

Ugyancsak a pénzügyi szolgáltatások közé sorolható a Posta Biztosító termékei és ügyfélköre. De Erste bankos ügyeinket is intézhetjük szinte bármelyik postahivatalban, illetve az év második felében indul be a Posta Takarék nevű szolgáltatás, mely mintegy takarékszövetkezet jelleggel kíván működni. Ha belegondolunk, ezzel talán a legtöbb ügyfélszolgálattal rendelkező bankhálózat jönne létre… De meg kell még említeni a negyedik mobilszolgáltatót is, melyben a Magyar Postának 10 %-os tulajdonrésze van.

És bár először csak röhögtünk rajta, de igaz. A Posta e-mail üzeneteket is kézbesíteni fog. Részletek még nincsenek…

De azért a Postát sem kell félteni. Biztos befutói például a PTE komplex iratkezelési pályázatának, melyet az egyetem kiszervezés útján akar a jövőben megvalósítani. És bár kik értenének jobban az iratok gyűjtéséhez, iktatásához, kézbesítéséhez és feladásához mint a postások, a pályázati kiírás megalkotásában is már az állami cég segítségét kérte az oktatási egység. Hol máshol találnának például postaforgalmi végzettséggel és gyakorlattal rendelkező dolgozókat? Vagy melyik másik cégnek van éves szinten nagyjából 40 milliós szakmai felelősségbiztosítása? Úgyhogy van egy tippem, melyik cég veszi át augusztus elsejétől 25-30 ember munkáját nettó 157 millióért.

Mit nem lát a vásárló?

Sok mindent. Az elmúlt hetekben volt egy regionális weboldalon a cikk, miszerint minden szart kapni a postán, de a leveleket nem juttatja célba. Erről fentiekben már esett szó. De nem csak ezt nehezményezik sokan, naponta hallani róla, hogy mekkora sorban állás van, minek 5 ablak, ha csak 2 van nyitva stb.

Hát… 5 ablak a „hőskorban” volt, azóta már csak 2-re van ember. A legtöbb postahely ugyanis létszámhiánnyal küzd az ügyfelek szerint… nem, nem az álláshirdetésekre befutó kevés jelentkező miatt. Egyszerűen ennyi munkára ennyi ember kell, valamint központilag van eldöntve, hogy 4 ember munkáját 3 is meg tudja csinálni. Vagy akár kettő is, ha mögéjük állítunk egy korbácsost. És azok mellett, hogy felveszik a küldeményeket, még adjanak is el valamit az amúgy a húszperces várakozás miatt már síkideg ügyfélnek. Na ez a kemény, nem a gyémánt fúrófej. A tervet márpedig tartani kell. Sőt, túlteljesíteni. És mi lesz egy év múlva? Kevesebb ügyfél, kevesebb levél, de a terv ugyanaz. Sőt, 120 %-os.

Az ügyfél nem látja azt sem, hogy ezek az emberek is dolgoznak. Ugyanúgy, ahogyan a „kedves ügyfél” is a munkahelyén, ahol nyilván tőle is elvárják, hogy végrehajtsa a feladatát. Na… nekik ez a feladatuk. Mosolyogni a nap nyolcadik ledolgozott órájának utolsó percében is, és ugyan ezzel a mosollyal megkérdezni: „Egy sorsjegyet esetleg?”

Külhoni célok!

Igen, azok is vannak. Egészen pontosan a montenegrói és a román piacok felé. A román vállalatból a tulajdonos 30 %-ot kíván értékesíteni, de hogy ebből milyen arányban kíván részesedni a magyar cég, még nem tudni.

Montenegróban kicsit már bonyolultabb a helyzet, a PTT két részből áll. Egyrészt a távközlési dolgokkal foglalkozó Crnogorski Telekom-ból, amelyek többségi tulajdonosa a Magyar Telekom, valamint a postai szolgáltatásokat nyújtó Posta Crne Gore-ból. Az egyeztetések már folynak, információk a későbbiekben várhatók.

A helyzet tehát nem rózsás, de még inkább nem kürtös, mert hát ugye az a Magyar Posta jelképe. A Kedves Vezetőnek és spanjainak nagyon fel kell kötniük a felkötnivalót, ha oda akarják tenni magukat. A cég 9 éve nyereséges, az előrejelzések szerint a 2011. évi adózott eredménye 3-4 milliárd forint között alakul, a pozitív számsíkon (bár nem tudom, politikusaink közül valaki ismeri-e a nyereséget termelő cég kifejezést). Ez jelentős javulás az előző évekhez képest, és az idei évre ehhez képest is növekedést várnak.

A feladat tehát adott. Hogyan lehet egy állami tulajdonú céget megmenteni úgy, hogy a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon, azaz az EU-nak és nekünk is jól legyen. Ezzel a lendülettel és hozzáállással azonban… sehogy.

 Mindenesetre a postások bizakodva várják a jövőt!