A Monty Python sorozat egyik epizódjában visszatérő poén volt, hogy „elrontotta a tréfát” (you’re no fun anymore). Amikor az ágyban fekvő szépség torkát átharapni készülő vámpír fogai kihullanak, az egy pennys tévedésért kirúgják a főkönyvelőt, vagy az első skót megnyeri Wimbledont, újra meg újra elhangzik a mondat: elrontotta a tréfát. Az elmúlt napok, hetek eseményei kapcsán nekem is folyton ez a mondat jut eszembe: elrontotta a tréfát.

Először is ott volt Schmitt Pál. A kollektív magyarországi mémgyár első számú sikerterméke, miután Obersovszky Péterrel karöltve főműsor időben bizonygatta, milyen tisztességes férfimunka volt a mindenki számára nyilvánvalóan plagizált kisdoktorija, amelyben a kevés kimutatható eredeti szellemi alkotás a magyar helyesírás szabályainak kreatív megsértése volt, fogja magát és lemond.

Lemondásának hírét és az ebből fakadó keserűséget némiképp enyhítette, hogy Orbán Viktor nem mást próbált következő köztársasági elnöknek beajánlani, mint a retromém Kövér Lászlót. Miközben a mémgyár kreatívjai lázasan túrtak az interneten Kövér László nyilatkozatai, paparrazzi képei és egyéb kompromittáló megnyilvánulásai után, sajnos kiderült, hogy Kövér Lászlónak mindössze egy mémslágere volt a kilencvenes években, az a bizonyos köteles beszéd. Ráadásul ahhoz is a magyar politikai élet sztár DJ-jének, Gyurcsány Ferencnek a remixére volt szükség. Sebaj, gondolhattuk még ekkor, legalább a DK frontembere aktivizálja magát, mi pedig Kövér beszédeinek újabb és újabb veretes átdolgozásaival színesíthetjük szürke hétköznapjainkat.

Erre mi történik? Kövér helyett jön Áder, Gyurcsány Ferenc pedig politikai hullát csinál magából és önként fekszik fel a boncasztalra, hogy ott Török Gábor és politológus társai elemezgethessék, akár az állatorvosi lovat, vajon mi okozta halálát. Veleszületett genetikai hiba, szervi rendellenesség, vagy mérgezés, urambocsá karaktergyilkosság áldozata lett?

Ám a legszörnyűbb csak ezután következett: Áder János első államfői beszéde. Önvizsgálat. Köszönet. Tisztelet. „Egyetlen pillanatra se feledkezzünk meg arról, mit is jelent a demokrácia.” Mi van? Ez most komoly? Hát így beszél egy fideszes politikus? És az árokásás, kommunistázás, liberálbolsizás meg emútnyócévezés hol marad? A végén még elássuk a csatabárdot és Mesterházy Attila Karácsony Gergellyel együtt borul Orbán Viktor kebelére, majd közös erővel gyürkőznek neki az ország szekerének, hogy kitolják a kátyúból. Hovatovább Vona Gábor önmérsékletre inti magát, felhagy a cigányozással és ő is beáll a szekértolók táborába. Mindenki egy célért küzd majd, a „haza mindenekelőtt”. Bolgár György a jobboldalt élteti, Csermely Péter a baloldal morális felemelkedéséről dalol, a bliccelők egyszerre két jegyet vásárolnak, csakhogy megmentsék a BKV-t a csődtől, az adócsalók nem csalnak adót többet, a politikusok nem herdálják el a beszedett adóforintokat, az oligarchák pedig felajánlják teljes vagyonukat az ország gyarapodása érdekében. Undorító!

Már az utolsó örömforrásunkat is megvonják tőlünk. Nem röhöghetünk tovább politikai elitünk botlásain, bárgyú, álszent és hazug nyilatkozatain, a bigott hívők elvakult kommentjein, mindenki szeret majd mindenkit és élünk bele a nagy dögunalomba.

Csak abban bízhatunk, hogy Áder János legalább annyira gondolta komolyan tegnapi szavait, mint eddig valamennyi politikai párt a választási ígéreteit. És persze Matolcsy Györgyben, a kormány elmozdíthatatlan gegmesterében, hogy kifogyhatatlan adózási ötleteivel és a gazdasági növekedés elérését célzó utópisztikus elképzeléseivel megmarad nekünk utolsó szalmaszálként kiapadhatatlan humorforrásunknak.