Hogy mennyien jöttek valóban önként és örömmel hazát menteni és mennyi buszt és narancsos statisztát, pláne mennyi pénzből  rendeltek meg az első körben, azt nem tudom, az azonban tény, hogy az első, valóban kitűnően szervezett akció (jó lett volna, ha másba is annyi energiát fektetnek, mint amennyit a “nem is mi szerveztük, hanem hazájukat szerető civilek tapsolnak nekünk” projektbe) idején jóval kevésbé volt problémás a mozgósítás, mint amilyen most lehet. Hogy mért? Annak bizony több oka is van. Lássuk sorban őket!

Holnap újra békemenetelni fog a FIDESZ-ért, a hazáért harcba induló sereg vagy a sereg egy része vagy 34 millió marslakó. Nem könnyű megjósolni a forgatókönyvet, mégis megpróbáljuk végiggondolni, vajon mit hozhat ez a második epizód.Összességében most sokkal nyugodtabb napokat élünk, ami persze nem azt jelenti, hogy azóta minden szebb és jobb lett, hanem azt, hogy az ellenzék sokat vesztett az erejéből, egyszerűen elfáradt. Igaz ez a szerveződések és a magánemberek szintjén egyaránt.

Mindez persze némileg érthető is, hiszen a Fidesszel kapcsolatban lehetett bármit mondani, lehet őket kritizálni, egyszerűen meg se hallották, illetve, ami még rosszabb egyszerűen nem is érdekelte őket, mosolyogva mondták tovább az egyértelmű marhaságokat. Az igazságért, a jóságért, a hősökért, egyszóval a Fideszért menetelő embereket most nem aktiválja az az erős indulat, amit kedvenc (Csak a Fidesz!) hazamentő politikusaik ellen irányult, ergo úgy érezhetik, most kevésbé van veszélyben a haza (ellenzékben meg ugye soha nem is lehet). A Fideszen tehát most nincs akkora nyomás, a párt és a rajongók is úgy érezhetik, hogy kicsit lazíthatnak.

Békemenet 2. rész avagy A januári ifjak visszatérnek holnaptól a mozikban az utcákon.

Számottevő tényező lehet ugyanakkor az is, hogy – miként a gyűjtsünk az államadósság csökkentése ellen koncert is bizonyítja (basszus, nem az állam dolga lenne a befizetett adókból az államadósság csökkentésére gyűjteni?) – minden csoda hét napig tart, a második felvonások általában nem olyan sikeresek. Egyszer nagyot és jól szólt a békemenetelősdi, másodszorra már, főként ebben a kiégett állapotban nem lenne akkora katarzis.

Ráadásul talán van, én csak remélni tudom nagy naivan, hogy így van, talán van legalább egy maroknyi korábban acsargó hazamentő, aki január óta kicsit lehiggadva átgondolta, hogy nem lehet egyszerre hitelesen a Nyugatot szidni, az IMF-et anyázni, közben pedig alamizsnáért könyörögni. Hogy nem egészen hiteles, amit kedvenceik mondanak

Március 15-én újabb Békemenet indul a Kossuth térre – jelentette be Bayer Zsolt újságíró, a Békemenet Magyarországért Egyesület egyik alapítója. Bayer Zsolt hozzátette: azokat hívják, akik január 21-én részt vettek az első Békemeneten, és azt kérte, hogy “hozzanak magukkal még egy embert”

De akkor mégis kik mennek?

Azok biztosan, akik cserébe kegyeket remélnek, tehát számos olyan szervezet képviseltetni fogja magát, akik hasznot remélnek a dologból. Biztosan elmegy a keménymag, akik érteni vélik azt, hogy igazából mit is szeretne a Fidesz, ráadásul még őszintén hiszik is, hogy még mindig szabadságharcot vívnak, hogy a Fidesz nem okozója, hanem áldozata számos problémának (bizony a rohadt nemzetközi összeesküvők, hát már soha nem hagyják békében kicsiny országunkat…).

Elmennek, akik Viktorra, a legkisebb fiúra nemzeti hősként tekintenek és azok is, akik tényleg érezni vélnek valami összefüggést a 48-49-es események és napjaink történései között. Azok, akik 2002 óta mindig már február végén előveszik a kokárdájukat. Holnap kiürülnek a budai polgári nyugdíjas klubok is, útra kelnek a bajszos nagycsaládos apák, szoknyás, fonatos anyukák nyakukban számos kisgyerekkel.

A Fidesz érezhette, hogy nehezebb lesz a mozgósítás, ebből a szempontból ügyes húzás volt a programot holnapra szervezni. Így, aki amúgy is elment volna meghallgatni OV-t, részt vett volna az állami rendezvényekkel, nem kell, hogy egy másik napon is szabaddá tegye magát, simán becsatlakozhat a kellemes ünnepi sétálásba. A Fidesz részéről ügyes húzás volt, hogy összességében a Békemenetet – természetesen nem hivatalosan – a március 15-ei program részévé tette, bár magát ünnepeltetni a legkevésbé sem elegáns dolog egy nemzeti ünnepen.

Tippünk szerint sokan lesznek, de lényegesen kevesebben, mint az első körben. Az ünnep kisajátítása természetesen pofátlan gesztus, vélhetően mégse fog külföldön senki nagyon beszélni erről, egy nemzeti ünneppel kapcsolatban az ilyesmi nagyon érzékeny dolog, ráadásul magában rejti azt a veszélyt, hogy a Fidesz-KDNP arra hivatkozhatna esetleg később, hogy még március 15-én is őket (értelmezésükben Magyarország és ők azonosak) és Magyarországot bántják.

Vélhetően itthon sem lesz komoly sajtóvisszhang (ha botrány nélkül lezajlik az egész), de az állami csatornákon biztosan átszellemülten mosolyog majd a bemondónő mielőtt a békésen sétáló emberekről szóló képeket bevágják, amiken idősek, fiatalok, nők, gyermekek lesznek, egyedül a kutya fog hiányozni, de ki tudja, talán még az is lesz. Talán egy vizsla, de szigorúan csak akkor, ha igazolni tudja, hogy magyar.

Már hallom is, ahogy Dezső András kérdésére valaki belemondja a kamerába: Mi nem háborút, hanem békét akarunk. Békét Magyarországnak. Ennyit, nem többet.