A Twitter berobbant az arab világba. Az elmúlt év történései erősen hozzájárultak a Twitter népszerűségéhez a térségben: az események követésére, illetve a támogatók mozgósítására használták az arab világban a tavaszi tüntetéssorozat során, mivel a kormányok nem (vagy csak kevés sikerrel) tudták szabályozni több más közösségi oldallal vagy fórummal szemben.

Az arab jelenleg a nyolcadik leggyakrabban használt nyelv a Twitteren, ami így is csupán az üzenetek 1,2 százalékát jelenti, de korántsem volt ez mindig így.

Az arab tavaszt korábban Facebook-forradalomnak is nevezték, de idővel a Twitternek is ugyanolyan jelentős szerepe lett mint a Facebooknak.

Lina Ben Mhenni tuniszi újságíró és Wael Ghonim, a Google munkatársa és a kairói tüntetések egyik elindítója is a mikroblogon számolt be először az aktuális történésekről.

Tunézia

A tunéziai Jázminos forradalmat sokan csak Twitter-forradalomnak (illetve Wikileaks-forradalomnak is) nevezik. A december 18-ai Szidi Buzid-i tüntetés szervezése végig a közösségi médiában zajlott, majd miután az egyik tüntető, Mohamed Bouazizi felgyújtotta magát egyre több együtt érző és támogató üzenet jelent meg a Twitteren, ami egy idő után már egymás hergelésébe és lázításába csapott át.

Nemcsak a tunéziai média, de meglepetésre a nemzetközi média is elég visszafogottan tudósított a Jázminos-forradalomról, az emberek azonban tudatni akarták mi történik a hazájukban, így lett ennek tökéletes eszköze a Twitter, ahol aztán szélsebesen terjedtek a forradalom hírei és az elnyomó hatalom tettei.

Mivel a világszerte terebélyesedő internet egyre több és több csatlakozási pontot biztosít a virtuális fórumokhoz, ennek következtében új kapcsolatok és szerveződések alakulhatnak ki. Ezen belül megnyilvánulhat és felerősödhet a szólás hatalma. Így az eddigi nemzeti keretek megszűntek, és nemzetközi szinten kell vizsgálni a fejleményeket. Az internet megváltoztatja a megszokott centrum–periféria viszonyokat. A szokásos értelemben perifériának nevezett területek összekapcsolódhatnak, és egy „szuperperifériát” építhetnek fel. Ez egyszerre több centrumot is körbe vesz és megostromol – írta Simon R. B. Berdal  a Threat Level blog szerzője.

A hatalom azon próbálkozásai, hogy betiltsák, töröljék a különböző felhasználókat és csoportosulásokat a közösségi oldalakról – természetesen – kudarcba fulladtak. Nem úgy mint a Youtube-on, ahonnan perceken belül eltűntek a tüntetések videói… Többen úgy vélik, hogy a Jázminos forradalomnak nem csupán katalizátora, de előidézője volt a Twitter, hiszen az egymástól távol lévő emberek és csoportosulások itt szervezték meg a tüntetéseket. Az újságíróknak nem kellett a börtöntől rettegniük (hiszen álnéven is tudósíthattak) és nem mellékesen a lehallgatástól sem kellett félni, bár mint fentebb írtam a tunéziai hatalom folyamatosan monitorozta a közösségi oldalakat – is.

A tunéziai forradalom híre aztán a környező országokba is eljutott, az arab világ ekkor kezdett ébredezni a “szolgaságból”: “Nem lesz több vér. Maradjatok erősek tunéziai testvéreim” – írta például az Aalmasri nevű jordán twitterező, de több ezer ehhez hasonló üzenet érkezett.

Éppen ezért nem meglepő, hogy Tunézia után, Algériában, majd Jordániában is kitörtek a lázadások és persze jött sorban Egyiptom, Jemen, Bahrein, Omán, Líbia és Szíria is.

Az sem okozott meglepetést, hogy az algír kormány szinte első lépése az volt, hogy megpróbálta korlátozni a Facebookhoz és a Twitterhez való hozzáférést.

Egyiptom

Ennél sokkalta keményebb volt a helyzet Egyiptomban, ahol a Mubarak vezette kormány esett neki a médiának és a közösségi médiának. Január 27-én a Twitteren több egyiptomi és a külföldi tudósító is arról számolt be, hogy a kormány meggátolja a rövid szöveges üzenetek továbbítását. Ugyanekkor blokkolták a hozzáférést a Twitterhez, majd ezután a Facebook lapjai sötétedtek el. Az Al Jazeera arról számolt be, hogy adását át kellett állítani más frekvenciára, mert jeleit zavarták a Nilesat hálózatán. Még ezen az estén az egyiptomi kormány tulajdonképpen eltüntette az internetről Egyiptomot, nem volt olyan egyiptomi honlap, melyet el lehetett volna érni a világ valamely pontjáról. Idővel persze helyreállt az internet szolgáltatás és kiderült Mubarak félelme jogos volt, hiszen például a Mi mind Kaled Szaidok vagyunk csoportnak pillanatok alatt több mint 100.000 rajongója lett.

Az oldalt létrehozó egyiptomi állampolgárságú, de amerikai feleségével Dubaiban élő Whael Ghonem, a Google közel-keleti marketingvezetője semmilyen ideológiát nem képvisel és éppen ez adta az oldal erejét: olyan embereket sikerült mozgósítania, akik soha nem akartak politizálni és így bejegyzéseivel mindenkihez szólt. A nemzeti hőssé vált Ghonem (Huném) 12 napos őrizetbe vétele után a kairói Tahrir téren elmondott beszédében Forradalom 2.0-ról beszélt, utalva ezzel is a közösségi média jelentőségére.

Felesleges lenne újra átvenni mi is történt az arab világban zajló forradalmak során, de úgy gondolom a közösségi média szerepe megkérdőjelezhetetlen volt az Arab Tavasz alakulásában.

Egyébként azóta egy könyvet is kiadtak, amelyben az egyiptomi tüntetésekkel kapcsolatos twitteket gyűjtötték össze.