Gepnarancs

Elhunyt a világ utolsó olyan nyilvántartott veteránja, aki uniformisban szolgált az I. világháború idején.

Ál-Párizst építettek az I. világháború idején a franciák, hogy a németek inkább azt bombázzák az igazi helyett.

Megkezdődött hétfőn a hágai Nemzetközi Bíróságon annak a beadványnak a tárgyalása, amellyel Németország fordult az ENSZ-testülethez a nácik által a második világháború idején elkövetett bűnök áldozatainak kárpótlásáról olasz bíróságokon néhány éve hozott ítéletek miatt.

Berlin, az 1940-es évek eleje. A birodalmi fegyverkezési és utánpótlási miniszternek, egy Fritz Todt nevezetű ex-építésznek grandiózus ötlet pattan ki a fejéből. A koponyatetőn kilépő ötlet lendületénél fogva leveri a meglepett Todt fejéről a tányérsapkát, majd ballisztikus íven egyre gyorsuló sebességgel mozogva kitöri az irodája ablakát és végigszáguld Berlin széles sugárútjain. Pár perc múlva az ámokfutásban megfáradt ötlet egy osztrák származású ex-festőművész íróasztalán állapodik meg. Az alacsony testmagasságát és kudarcba fulladt művészi karrierjét éppen a világ leigázásával kompenzálni készülő enyhén elmebajos festő azonnal felfigyel az ötletre, ami nem is csoda, mert ehhez hasonlót ember még nem látott…

A II. Világháború kellős közepén, 1942 decemberének egyik borús napján Winston Churchill brit miniszterelnök vidéki rezidenciájában tartózkodott. Forró fürdőt véve éppen a kádban ücsörgött, amikor berontott hozzá Lord Louis Mountbatten admirális, aki egy rövid üdvözlés után egy darab jeget dobott Churchill gőzölgő fürdővizébe. Mondanunk sem kell, Churchill igen-igen meglepődött a gróf szokatlan, ranghoz nem illő viselkedésén. Röviddel később azonban még inkább megdöbbentette az, hogy a vizébe került jég nem igen akart elolvadni. Az a jégdarab ugyanis nem közönséges jég volt, hanem a pykrete, a sci-fibe illő Habakkuk-terv alapanyaga.