Gepnarancs

Szép dolog is az. Mármint a kiemelt honor. Akkor kapja az újságíró, amikor különösen jót, meglepőt, netán országos jelentőségűt írt, megforgatta a kerek világot, leleplezett vagy felemelt, egyszóval, nagyot alkotott. Manapság ritka – a mai újságírókat, eltekintve a kormányoldal népes táborától, egyáltalán nem fizetik. Vagy, ha igen, hát nem viszik túlzásba sem az összeget, sem a pontosságot, és akkor finoman fogalmaztam. De hogyan lett Matolcsy György Magyarország egyik legjobban fizetett újságírója?

A címben nincs helyesírási hiba, nem hirtelenkedésről, hanem hírtelenkedésről van szó – arról, miért is fognak előbb a hírek eltűnni a magyar média világából, aztán utána minden olvasható szöveges tartalom is. Miért lesz tíz éven belül elfogadható a sajtóban az összes elírás, helyesírási és stiláris hiba, és miért pusztul majd ki természetes úton a magyar nyomdaipar is a sajtó mellett. Azért, mert mindenki ért hozzá. Méghozzá nagyon.

Már régen megtanultam – és tanítom is, immár hat éve hivatásszerűen –, hogy objektív újságírás nincsen.

Vágvölgyi B. Andrással, a Magyar Narancs egykori alapító tagjával, a Kolorádó Kid rendezőjével, a gonzó újságírás egyik legismertebb alakjával beszélgettem mindezekről – és még több könyvről, rendezőről, a magyar újságírásról, na meg egy érdekes életútról.

A MÚOSZ Etikai Bizottsága szerint Obersovszky Péter a Schmitt Pállal március 30-án készített és aznap este az M1-en felvételről sugárzott interjújában megsértette az újságírói etika szabályait.

A minőségi újságírás tisztán piaci körülmények között a dolog természetéből adódóan nyilvánvalóan alig-alig életképes. Ezért különösen fájdalmas, amikor egy, a minőségnek helyet adó fórum kénytelen abbahagyni a tevékenységét.

Távozik Mong Attila az Origótól. Az újságíró az [origo] felelős szerkesztője, 2011 májusa óta Komment.hu rovatvezetője volt.

A Vörös téren lévő luxusáruházat, a GUM-ot választották tiltakozásuk helyszínének a Szerelem pártja aktivistái.