Gepnarancs

Miért töltünk el egyre több időt a virtuális térben? Miért osztjuk meg az életünket olyan emberekkel, akiket 20 éve nem is láttuk? Mi az a láthatatlan ragasztó, ami havonta 8 teljes órán át leszögez minket a Facebook oldalunk elé? Csak egy újabb tiszavirág életű trendről volna szó? A téma szakértői szerint korántsem.

Jorge Bucay argentin pszichoterapeuta könyveiből emberek százezrei merítenek erőt és bölcsességet életproblémáik megoldásához.

Sajnos ilyen hosszabb lélegzetű, komolyabb könyvismertetést és vitát tudományos témában nem lehet Magyarországon máshol közölni.

Egy amerikai tanulmány szerint egyszerűen az ajtón való áthaladás okozhatja, hogy elfelejtjük, miért indultunk a másik helyiségbe.

A numerológusok hittek abban, hogy minden számnak vannak jelentése: a 11 maga volt a színtiszta gonosz, és a bűnösöket jelképezte.

Mikor beütöttem Douglas Coupland nevét a Google keresőbe, az első találat azonnal angol nyelvű oldalra vezetett. A többi néhány pedig elvétve foglalkozott csak az íróval.

Általában az az ember, aki Csernusról ír, vagy nagyon hülye vagy nagyon nagyképű. Egyiknek lenni sem tervem, de ki mit lát a sorok között, az végtére is nem rólam, hanem róla árulkodik.

A 30 évig fogságban élő majmok kiszabadulásának képkockái bejárták a világot. Annak ellenére, hogy tudatában vagyunk, meglepődünk, milyen szinten emberiek ezek az élőlények. A kezdeti idegenkedés és riadalom ellenére, majd a beszűrődő fény rövid pásztázása után, egy duó a másodpercek töredéke alatt egymás karjaiba borult. Tátott szájjal ültünk a tévé előtt, esetleg megkönnyeztük e szívszorító jelenetet? Talán. Sokan mégis inkább felháborodásukat fejezték ki, mert az állatkísérletek – a fejlődés érdekében és talán a Mi védelmünkben – változatlanul nagy hangsúlyt kapnak a tudomány egén. Számuk milliósra tehető.