Gepnarancs

Vége a hosszú hétvégének, újra nyakunkba kell vennünk a várost, tömegközlekedni, tömegben létezni, dideregni és keseregni azon, hogy a naplemente időpontja egyre korábbra tolódik, egész pontosan fél öt körülre.

Nem telt el még egy hónap sem a Prizma folyóirat és a JAK közös estje óta, ma azonban elkezdődik a várva várt skandináv filmklub. A kéthetente megrendezésre kerülő sorozat filmjeit a Prizma társulata választotta ki, a Magyarhangyák pedig teret biztosítottak nekik.

Egészen tegnap estig azt hittem, hogy az északi filmekről nem tudok semmit.

Volt egyszer egy mozi, amiről az a hír járta, hogy réges-rég nyitható volt a teteje és fülledt nyári éjszakákon a távoli csillagok látványával kiegészülve élvezhette a filmet a közönség. Gyerekkoromban mindig ezt a tetőt kerestük, egy kis rést legalább, hogy igazoljuk a múlt történetét azon alkalmakkor, amikor a nyári matiné előadásain jegyet kaptunk nagyszüleinktől az Odeon Lloydba.