Gepnarancs

A Járhatatlan út piszok jó film, nem lesz kasszasiker, nem fogjátok azt hallani a barátaitoktól, hogy vettem egy üveg bort, betesszük azt a király új német filmet, aztán lesz egy frankó esténk. Mert nem lesz. DE ez még nem von le semmit az értékéből. A Járhatatlan út a március 22-én útjára induló premierfilmek sorából durván kilóg. Nem vicces, nincsenek benne látványos akciójelenetek, váratlan fordulatok és nem is olyan dráma, ami után néhány perces fájdalommal adózol, miközben azokra a távoli, kitalált hősökre gondolsz, akikkel a vásznon ismerkedtél meg.

A film rendezője, Werner Herzog egy olyan ember, aki valóban képes kockára tenni az életét egy filmért. Sosem tanult filmrendezést, sosem volt más rendezők rabszolgája, mindenre magától jött rá, a forgatáshoz szükséges pénzt pedig eleinte saját maga teremtette elő. Hősei mind saját alakmásai: lázadók, álmodozók, megszállottak, mániákusok és ezek különböző kombinációi. A lehetetlen is megkísértette: Herzog az egyetlen ember a Földön, aki kétezer kilométerre minden civilizációtól -egy film kedvéért- képes volt egy igazi gőzhajót átvonszolni a perui őserdőn, hatalmas hegyeken át, természeti és emberi katasztrófák közepette.