Gepnarancs

A cikkben megpróbálom összefoglalni az alapvető különbségeit és hasonlóságait a két méltán népszerű mikroblog szolgáltatásnak. A felépítés és az elv nagyon hasonló, de más kommunikációs technikákat igényelnek, és más a fogadó közösség is.

Az egyik legnépszerűbb mexikói fórum moderátora a Zetas drogkartellről posztolt Twitteren. Fejnélküli testét a mexikói határon találták meg.

Úgy látszik, hogy a Facebook megirigyelte a Google körök sikerességét, de a saját felhasználóit már nem bírta rávenni a listák használatára, ezért lépett egy drasztikusat: az általunk megadott adatokból tudtunkon kívül létrehozta a listáinkat, majd a használatunkra bocsátotta őket egy újítás keretében.

Vannak időszakok, amikor az emberre rátör a nosztalgia, és ezt az érzést meglovagolva régen elfeledett könyveket olvas, manapság cikinek tartott zenéket hallgat, ismeretlen arcokkal teli fakuló fényképeket nézeget. Rám olyan negyedéves ciklusonként szokott rámtörni az a pár nap, amikor kamaszkorom kedvenc slágereit keresem meg és hallgatom a Youtube-on. A napokban is így tettem, de…

Pedig már akkor is cset, ha nem a párbeszédek vagy a bejegyzések számát nézem, hanem az embereket, illetve a témákat.

Most nem foglalkozom azzal, mennyire ósdi felfogás elavult intézményt látni a katolikus egyházban, és magának a szervezetnek vagy a hozzá tartozó egyes személyeknek minden olyan megnyilvánulására rácsodálkozni, amely egyébként teljesen magától értetődő, miként azzal sem, mennyire bornírt szemlélet nyilvánul meg abban, ha mondjuk egy közszolgálati rádió avgy televízió hírműsorában (vagyis nem a katolikus felekezeti műsorokban) az „egyház” a katolikus egyházat jelenti – ehelyett magam is a Vatikán twitterezéséről szóló írók hadához szeretnék csatlakozni néhány mondat erejéig.