Gepnarancs

Az emberi történelem az emberi közösségek története. Ez olyan mértékben közhely, hogy teljesen felesleges külön megindokolni. Legfeljebb a közösségek jellegének, méretének változása érdemelhetne némi külön elemzést.

Mi az? Nem fesztivál, nem pénzcsináló, nem harsány és nem reklámozott, de jó! 300-400 vidám ember, egy 217 lelket számláló településen ebédel egy udvaron, amit maguknak építettek.

Biztos van hazánkban más terület is ahol már nincs tábla, amely a helyes irányt jelölné, mutatná. Talán ezeken a helyeken már nincs is semmilyen irány. A táblákat már ellopták, a fémhulladék telepen végezték, de van ahol próbálták pótolni, fa útjelző, színes, vidám felirattal. Keskeny út, két autónak már lassítani kell. Néha segély utazik rajta.

Miközben most szombat este rendezték meg a 3. Puruttyabulit, szólnék néhány szót a „puruttyaságról”, ha már úgyis volt itt szó a napiszarról, excsajok botrányáról, amelyben a puruttya blog is érintett. Puruttya, mit is jelent a szó? A Word nem ismeri, aláhúzza a szót, de fél Magyarország biztos ismeri. Igénytelen, csesznye, idióta, paraszt, nyomi emberre használt jelző – írja a blog, ők így határozzák meg, ilyenekről szól az oldal. Mára eléggé szerteágazó lett, sok tematikus albloggal, mindenki megtalálja ott, mi szem-szájnak ingere, és nemcsak gusztustalanságokat találni.

Az interneten megosztott képek divatja gyorsuló tempóban változik. A deszkázás (planking) és a baglyozás (owling) után most a fejetlenség terjed. A képeken már nem deszkát vagy baglyot utánoznak, a fejnek el kell válnia a testtől, persze csak vizuálisan.

Csipkerózsika álmából látszik felriadni a felvidéki civil szféra. A csallóközi városokat először nyár elején ellepő matricák, melyek a kültéri feliratok kétnyelvűsítését követelik, óriási sajtóvisszhangot váltottak ki Szlovákiában.

Egy új, igazán különc jótékonysági szervezet ütötte fel a fejét az apró kis világunkban. A neve: Give-a-Shit, magyarul: Szarj érte!

Amit a huligánok szétvertek, a közösség összetakarítja. Így megy ez az angoloknál.