Gepnarancs

A körültekintés hiányára, tájékozatlanságra, tudatlanságra vall ez a magyarozás, hogy a magyarok ilyenek meg olyanok, specifikusan a hegemóniát szeretik. A magyar genetikusan alattvaló Kertész Ákos szerint. Félázsiai népség Orbán Viktor szerint. A magyar nemzetnek erő kell, központi összefogás. Más nemzet bezzeg tőrőlmetszett anarchista, mi? Genetikusan.

A Mazsihisz szerint Kertész Ákos távozása különös súllyal hívja fel a figyelmet arra, “hova juttatta Magyarországot az egyre hangosabb antiszemitizmus”.

A Die Welt német lap Kertész Ákos menekültstátusz iránti kanadai kérelméről közölt kommentárt.

Tankcsapda után szabadon: milyen világ az, amit más jobban nem jellemez, mint hogy Kertész Ákos Kanadába költözik? Hát olyan. Ám szerencsére csak szeretnék néhányan, hogy ez jellemezze legjobban. Valójában nehéz egy költözködés alapján megítélni egy egész országot, nemde? Majdnem annyira nehéz, mint egy 68 évvel ezelőtti rezsim vérengzéséről. A rezidensek távozása például sokkal jobban minősíti.

Kertész Ákosból nehéz hőst csinálni. Nehéz úgy búcsút intenie, hogy komolyan el tudjam hinni, a Kossuth-díjas író, csak jót akart, ő maga pedig csak áldozat.

Kertész Ákos író Kanadába távozott, és ott menekültstátuszt kért – áll a Kossuth-díjas író sajtóirodájának közleményében.

Az államtitkárok élete nem csak játék és mese. Folyamatos küzdelem az, és nem egy esetben a logika az ellenfél.

Hallgatom és olvasom a reakciókat a Kertész Ákos – Magyarország meccs kapcsán, de valahogy hiányérzetem van ez ügyben. Javarészt Tarlósról – mondjuk magam sem rajongok érte, sőt! –, szóval Tarlósról beszélnek az érintettek, vizsgálják őt és nyilatkozatait, pedig felmerül azért még egy-két egyéb lehetséges nézőpont is a véleményalkotás kapcsán. Lehet, hogy vihart kavar, de nézzünk meg kettő – fiktív – nézőpontot is: