Gepnarancs

Először is szögezzük le: istenek lenni nehéz. Van ugye az, hogy lemegy az ember reggel a konyhába, meginni egy kávét, de nem tud, mert már ott van, sőt, támasztja a pultot másnaposan, és már issza a kávét. De nem ez a legnagyobb probléma.

Hát, persze, még emlékszem: Jó év volt, mikor születtem én. Volt krumpli és kenyér. Már nem vonultak a frontok. Legfeljebb a lelkiismeretben, a Cseh-Bereményi bakelit lemezeken. Tükröt tartott a színház, a muzsika, a gondolkodás kiterjesztett karja.

Géczi László látja a jövőt és ehhez még kristálygömbre sincs szüksége. „Csak” annyi a trükkje, hogy a hozzám hasonló mezei zenebolondoknál jobban ismeri a blues és a rock világát, na és persze nem ragad le a nagy öregeknél, hanem odafigyel a feltörekvő fiatalokra is.

Zabálom az okkultizmust, a misztikus, transzcendens nézetrendszereket, a legősibb totemhittől kezdve a kereszténységen keresztül a kortárs spiritualizmusig tömöm magamba. Ami persze nem azt jelenti, hogy hiszek akármelyikben is. Sőt momentán mélységes csalódásomnak adok hangot.

Persze az is előfordulhat, hogy egy játékfüggő tizenéves, de ebben nem szeretnék hinni. Az Univerzumot Teremtő Rendszergazda Egyházának tudományos alapja van.