Metropolis lakói újra megelevenednek a vásznon, és ismét elvarázsol ez a régi történet, melyet már sokszor és sokféleképp elmeséltek, mióta létezik szegénység és gazdagság.

A Krízispont a gazdasági válság kvázi nulladik napjáról szól, és a sztori nagyjából 24 órát ölel fel, a nagy része pedig egy épületen belül játszódik.

Hegedűs Péter, Ausztráliába szakadt magyar filmrendező megpróbálkozik vele, hogy a gyermeki naivitás bájos nézőpontját felhasználva az egyszeri, a külvilág híreit makacsul nem követő, hétköznapi ember számára is érthetővé tegye, mi zajlik a tengeren túl, és tulajdonképpen mi ma Amerika, és mi a szerepe ma a világban.

Kritika minden idők egyik legelismertebb grafikus novellájának filmadaptációjáról.

Egy roppantul érdekes és szórakoztató film, ám érdekes módon legnagyobb erénye a legnagyobb hibája is.

A Piszkos Harry-sorozat Callahan felügyelőjének figurája által öltött először testet egy – addig szokatlan típusú – amerikai hős. Az őt megformáló színész, Clint Eastwood pedig igazi alakváltó a szakmában: Filmrendezőként, producerként és zeneszerzőként is tevékenykedik, főként amióta fölhagyott a színészkedéssel.

Nem tudom honnan, nem tudom miből, de Kieran és Michele Mulroney első rendezéséből egy olyan hangulat nőtt ki, amely minden keserédes drámai pillanatával karöltve egyedi atmoszférát eszkábál a nézője köré. A Paper man úgy tesz mintha színlelné a boldogtalanságát, miközben az nagyon is valódi. A független film minden előnyét kihasználva boncolgatja a házasság, a különböző fóbiák és a szerelem gyötrelmességét egy közepesen híres író szemüvegén – és kialakuló barátságán – keresztül.

Különc, ellentmondásos, profi és zseniális – ezek a szavak bukkannának fel egy szótár Stanley Kubrick szócikkénél. Az igencsak ambiciózus és sajátos módszerekkel operáló rendező alkotásai a mai napig képesek nagy port kavarni. És nem csak nagy port kavarni, de minden létező toplistán előkelő helyen szerepelni. Azonban a mester gyakran legjobb filmjének nyilvánított 2001: Űrodüsszeia tényleg páratlan film remek, vagy a néző művészi szinten űzött untatása?