Gepnarancs

Komoly összegekkel támogatták magyar állami intézmények és vállalatok a Tusványost is szervező Fidesz-alapítványt.

Arra válaszolt így, hogy Romániában sokan attól tartanak: az autonómiatörekvések támogatásával Erdélyt szeretnénk visszaszerezni.

Levelet hozott a villámposta, erdélyi ember írta, de nem a messzi Törökországból jött, mivel a feladó nem a néhai jó Mikes Kelemen uram. Hanem az én szülővárosomból, Nagyváradról küldték, aki pedig feladta, nem más, mint Tőkés László kommunikációs munkatársa és irodavezetője, Demeter Szilárd. Ugyan nem nekem címezte, mégis hozzám került, kanyargós, rögös utakon, bonyolult módon – lényeg, hogy most itt van.

A magyar napilap vezércikkében arról ír, hogy a jobbikos képviselő a magyar állampolgárságot szerző határon túli magyarokat is megsértette.

A személyi kultusz maximálisan érezhető volt. „Nagyon visszatetsző volt az egész” – mondta a marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója.

Nagy baj készül Erdélyországban, rettenetesen nagy baj: ötszáz év kultúrájának, toleranciájának vaskos ősfenyőjét készülnek kidönteni. Kétfelől is csattog a fejsze, kétfelől is húzzák a fűrészt – az egyik vége Bukarestben van, a másik Budapesten.

Kőszegi Zoltán, a Fidesz képviselője nagyot szólt, akkorát – hogy képzavarral éljünk – mint hajóágyú a hegyek között. Mert hát hegyek között is sült el a szájából az az állítás, miszerint nyolc éven belül revideálhatóak leszek a trianoni határok, Borzonton hagyta el ajakát ez az ékes gondolat, az Erdélyi Magyar Ifjak nyári táborában, a Hargita tövében. Lám, így dörren az elszabadult hajóágyú. A havasokban.

Antifasiszta magyarok, a Románia sorsát önzetlenül szívükön viselők! Meghökkentő hírekkel szembesülök!