Gepnarancs

Előrebocsátom, nem vagyok sem Trier-fan, sem -ellenség. Eddig egy filmjét láttam, a Dogville-t és az nagyon tetszett. Szerencsére még a fent nevezett rémálom sem tud eltántorítani attól, hogy tovább kísérletezzek vele (következőnek a Manderlayt céloztam meg). Szóval, nem emiatt fogok olyan kritikát írni, amilyet… hanem, mert az agyonpromózott, egekbe röpített új filmje nem lett az esetem. Plusz álljon itt egy figyelmeztetés, mivel spoiler hegyek következnek. Bár kérdéses, egy Melankóliánál ugyan mit lehet lelőni csattanóként?

A Gépnarancs havonta megjelenő cikksorozatában tíz, az adott hónapban megjelenő albumot fogok a figyelmetekbe ajánlani, a tíz – valamilyen szempontból – legérdekesebbet, vagy legjobbnak ígérkezőt. Amolyan kritérium, hogy csak sorlemezeket veszek számításba, így kiesnek a feldolgozáslemezek, válogatáslemezek, EP-k, újrakiadások, remixlemezek, vagy bármilyen ezekhez hasonló anyag.