Gepnarancs

A posztmodern egyik „tünete” a sok közül az önreferencialtiás. Ez azt jelenti, hogy az alkotó rendszeresen tematizálja önmagához és a készülő műhöz való viszonyát.

A minimalizmus gyökereiből kiinduló Bret Easton Ellis, műveiben saját nemzedékét választja témául. Az X-generáció tagjai a második világháború utáni bébibumm gyerekeiből lett felnőttek, akik perspektíva nélküli, medializált világban élve már csalódtak apáik kortársaiban, de sajátjaik sem éppen életre termettségükben jeleskednek.

Egyetlen könyv olvasása közben lettem fizikailag rosszul: az Amerikai Psycho brie sajtos jelenetére gondolok. Bedobtam a könyvet a teraszon lévő sárga vödörbe és az öklendezéssel küszködtem. De muszáj volt folytatnom az olvasást. Miért?

Mary Harron rendezőnő kemény fába vágta a fejszéjét, amikor Bret Easton Ellis botránykönyvét akarta vászonra vinni. Nem is sikerült neki, talán szerencsés is, mert egyrészt nem veszett el a részletekben, így nem lett iszonyúan vontatott film, másrészt balszerencsés, mert a könyv és a film tulajdonképpen két külön történet.

(MTI) – Paul Schrader, A taxisofőr írója és Bret Easton Ellis, az Amerikai pszicho szerzője cápás horrorfilmet tervez.