Gepnarancs

Zenthe Ferencről kapta nevét az újonnan alakult salgótarjáni színház.

A legkiválóbb színházak között, amelyek a világot járják, egyike azon keveseknek, ahol a kultusz aurája legjobban körülveszi a Mestert. Peter Brookban, még 88 éves korában is megvan a meglepetés, a szokatlan történetek megtalálásának képessége.

David Lescot francia színházi rendező nagyon egyszerű és nagyon szép módját találta meg annak, hogy letegye az emlékezet épületére a saját kis kavicsát.

„De miért éppen Federico Fellininek, akinek olyan ronda nagy kalapja van?” Ezzel idézettel kezdte a nagy Alberto Sordi annak idején a „Caro Federico” (Kedves Federico) ünnepséget, amelyet az egyik legnagyobb rendezőnek és alkotónak a tiszteletére rendeztek, akit az olasz és a nemzetközi filmművészet valaha is ismert.

Mennyi, de mennyi nagyszerű színész van munka, és pénz nélkül… Közben a kereskedelmi tévékből ránk omladozó S.O.S, gyanús esetek, és családi problémák bemutatására szolgáló minél szaftosabb történeteket arra képzetlen szenzációhajhász gyakornokok írják. A szereplők amatőrök, gyakorlatlanok, mégis egy-két mondatot elrebegve nem csak a szakmát hígítják fel, hanem elveszik a képzett színészek kenyerét is.

Olaszországban a Pinocchiót viszik színre azok a színészek, akik kómából ébredtek.

Tom Hanks ismét színházban játszik. A sokoldalú színész Nora Ephron kiadatlan művével, a „Lucky Guy” -al (Szerencsés fickó) kezd a New York-i színházak Mekkájában.

Életemben eddig egyszer voltam egy lázadás zászlóvivője. Az is a véletlen műve volt. Vagy nem is annyira?