Gepnarancs

Magyarország miniszterelnökének, közelgő születésnapja alkalmából.

Ki mondja, hogy hazánkban nem lehet boldogulni? Lottó ötös, keno, vasútpálya felújítás, stadionépítés, vagy éppen trafiknyitás. A lehetőségek tárháza egyszerűen kiapadhatatlan. Csak nyerni kell hozzá tudni!

Az úgy volt, hogy néhány éve feleségem kedves ajándékkal lepett meg: egy egész évre szóló újság-előfizetéssel. Volt is öröm!

A napi dolgom után járkálva a városban sokszor libben elém egy kéz, valami papírral. Szórólap. Egy átlagos napon 15 percenként juthatnék egyhez.

Nagy nyilvánosság övezi mostanában az IKEA áruházat. De sajnos nem a sikerekről, hanem a botrányaiktól hangos a nemzetközi média. Legutóbb lóhústartalma miatt betiltották egy időre a népszerű svéd húsgombócot, most pedig egy bizonyos coliform nevű baktériumot találtak, a nálunk még csak nem is kapható csokitortában. Bár sem a lóhúsbotrány, sem a jelenlegi csokitortás eset nem érinti közvetlenül Magyarországot, mégis felmerülhet a kérdés: mi lesz a következő?

Gödör, kátyú, tankcsapda. Mindegy hogy hívjuk: zavaró, útban van – általában pont a közepén – és kárt okoz. Ha az embernek nincs is autója, a buszokat, trolikat nagy valószínűséggel igénybe veszi. Igaz, csak pár perces utazásra. De az autósoknak és a biztosítótársaságoknak sok ezer forintjuk megy rá az esetleges úthiányokra.

Nyolc ker. Vagy nyóc’ ker. Jozsó vagy Józsefváros. Vagy egyszerűen csak a gettó. A pesti oldalon fekvő városrész messze híres lakóiról, kalandos, az átlagember számára veszélyes eseményeiről. Híres piacára tartok épp. A táskámat magam elé húzom, s figyelmemet kísérőmre irányítom, egy operatív ellenőrre.

A válságnak akár pár pozitív hatása is lehet. Akár mindenki számára pozitív, akár csak az egyes emberek számára jótékony. A nagy közkesergésben azonban ezeknek tényleg nehéz hangot adni, de attól még létezhetnek. Például, a köz számára pozitív hatású lehet, hogy sok területen előbb-utóbb kénytelenek leszünk tiszta lapokból új kártyavárakat építeni.