Gepnarancs

Csoda ez a Magyarország, ahol már csak a Miniszterelnök Úr és egy Horthy nosztalgiaklub tart ki a kitarthatatlan mellett.

Mivel a kormányzati és ellenzéki oldalon is egyre többször, sőt folyamatosan az Európai Uniót próbálják felhozni mindenféle vitában, ellenpontként vagy megerősítésként, ezért itt az ideje hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, hogy akkor most Második Szovjet Megszállás vagy esetleg a Szép Új Világ köszönt-e ránk az EU integrációval.

A második Orbán kormány nagyon-nagyon lassan tanul és sajnos ennek az ország issza meg a levét. Ugyanis vannak bizonyos dolgok amivel nem baszakszik az ember, még akkor sem, hogyha éppen egy powertrippelő kelet-európai miniszterelnök.

Idáig tartott a gazdasági szabadságharcunk. Orbánék beadták a derekukat, jön az IMF, megy a dilettáns unortodox gazdaságpolitika.

Fényesebb a láncnál a kard. (?)

Hát világvége semmiképpen.

Végre itt az ember, aki erőssé tesz minket, csak hát ő nem így tervezte.

Pofon. Novák előd ezúttal nem adott, hanem kapott.