Gepnarancs

Metropolis lakói újra megelevenednek a vásznon, és ismét elvarázsol ez a régi történet, melyet már sokszor és sokféleképp elmeséltek, mióta létezik szegénység és gazdagság.

Miközben most szombat este rendezték meg a 3. Puruttyabulit, szólnék néhány szót a „puruttyaságról”, ha már úgyis volt itt szó a napiszarról, excsajok botrányáról, amelyben a puruttya blog is érintett. Puruttya, mit is jelent a szó? A Word nem ismeri, aláhúzza a szót, de fél Magyarország biztos ismeri. Igénytelen, csesznye, idióta, paraszt, nyomi emberre használt jelző – írja a blog, ők így határozzák meg, ilyenekről szól az oldal. Mára eléggé szerteágazó lett, sok tematikus albloggal, mindenki megtalálja ott, mi szem-szájnak ingere, és nemcsak gusztustalanságokat találni.

Az HBO már sok remek sorozatot tudhat a magáénak. Most a Golden Globe- és Emmy-díjas, trendi vámpírtémájú True Blood nyitózenéjéről szeretnék pár szót írni, amelyet egyszerűen nem lehet megunni, és ami teljesen betölti funkcióját, igazán figyelemfelkeltő.

Ha Harry kalandjait egy belső, szimbolikus utazásnak vesszük a lélek mély rétegeiben, ahol szembenéz belső démonaival, akkor másképp is lehet értelmezni küzdelmeit a gonosszal.

Mivel a Harry Pottert egy gyermekmesének tartják, a felszínen nem nyilvánul meg, elsőre nem tűnik fel posztmodern vonása. Ugyanakkor vannak bizonyítékok a történet szintjén is, hogy az írónő egy posztmodern társadalomban egy posztmodern generációnak írt. Az írónő nem nyíltan mondja el véleményét, hanem szimbólumokkal, utalásokkal és némi nyelvjátékkal, ami nagyon is posztmodern vonás.

Meliés filmjéről, mint adaptációról szeretnék írni először. Jules Verne: Utazás a Holdba és az Utazás a Hold körül című kisregényei adták a film alapját. Az, hogy milyen hű egy filmadaptáció, az attól függ, hogy a rendező mit akar a filmjével kifejezni, ugyanaz-e a mondanivalója, mint az írónak, vagy a könyv csak egy vázlat, egy kerettörténet, ihletet ad a filmhez és lehet, s mivel minden ember különböző, mások a gondolatai, kicsit másról fog szólni az adaptáció.

Az Avatart sokféle szempontból lehet elemezni, Cameron munkásságával összefüggésben vizsgálhatjuk, mint szerzői film; mint a filmművészetet meghatározó újítások bevezetőjeként is lehetne méltatni, s ha műfajba akarjuk besorolni, a fantasztikus film egy szép példája ez a film, annak sok-sok hagyományos elemével, sémáival, viszont még is teljesen újszerű a sci-fik sorában.

Jean Genet Un Chant d’Amour (A Song of Love) című rövidfilmje a szimbólumok filmje. Elsősorban a szexualitásról, azon belül is a homoszexualitásról szól, de emellett más mondanivalója is van a filmnek.