Gepnarancs

Sétálok az egyik csarnokméretű áruházban és vásárlásnak álcázom az unatkozást. Polcról leveszek ezt-azt, majd szemrevételezés után a polcra visszateszem. Dolgom semmi, a feleségem csak jó háromnegyed óra múlva érkezik egy busszal, addig marad ez a tétova semmittevés.

A ciprusi bankrendszer és bankbetétek ráncbaszedése – értsd: elkommunizálása – utáni helyzet potenciális lehetőségeket rejt. Mert ugyebár a szürke pénzeknek nemigen akaródzik kifehéredni és mint ilyenek, jobban szeretik a kérdezősködésmentes kamatozgatást valamely toleráns bankszámla hűsén.

Nézem és olvasom a ciprusi híreket. Kell adóztatni a bankbetéteket, nem kell adóztatni a bankbetéteket, ad az IMF, nem ad az IMF, ad Putyin, nem ad Putyin. Az ideges ciprusiak meg a zsebükkel szavaznak. Aki csak teheti, viszi az ki a pénzét a görögországi bankokba. Ki tudja, mit hoz a hétfő?

Az elkényeztetett hülyéknek beállított Cofidis ügyfelekről írtam már korábban, mert az akkor szapult reklámokban mindig egy Cofidis-lény találkozik egy normális emberrel. Azt hittem, hogy ezt az elpuskázott reklámstratégiát nem lehet jobban elrontani. Tévedtem.

Egyszerűen nem tudom hová tenni a dolgot. Nincs már korrektor vagy vágó vagy mit tudom én ki, aki tenne valamit a médiában egyre inkább elharapózó kloáka nyelvjárás ellen?

Hogyan jön össze Laár András egyik értekezése az ELMÜ levelével és miért jutnak eszembe erről egyre feszültebb gondolatok? Mindjárt kiderül.

Tarajosok, szakadtak, háromakkordos bandák, dallamtalanok satöbbi. Mondanak a punkokra mindenfélét, de azért nem árt körüljárni egy kicsit jobban őket.

Bevallom élvezettel nézem az orosz közutakon készült fedélzeti kamerás videókat. Frappáns piruettek a jégen, észveszejtő állapotú autók száguldozása, vezetői lelemények és agyrémek – egyszerűen csodálatos galériája az aszfaltra vetült orosz léleknek.