Gepnarancs

Finomítanom kell Ovi (?) mestertervéről alkotott korábbi hipotézisemet. Túl egyszerűnek bizonyult az események fényében. Bár igaz, ha egy jelenség magyarázatára több lehetőség kínálkozik, mindig az egyszerűbbet szoktuk elfogadni. Megjegyzem, a mesterterv létének nem feltétele, hogy elgondolják és kimondják. A róka is elkapja a nyulat, terv nélkül.

Neeem, neeem, nem Gyurcsány, nem Ovi, nem. Sokkal komolyabb dolog bukott meg: egy hipotézis. Az egy betegség, nem fontos.

“Nem bánom, ha agyonveritek, csak maradjon életben. Mire kiengedjük, begyógyulnak a sebei, aztán fújhatja a seggünket. Majd azt mondjuk, leesett a lépcsőn.”

Vámos Miklós írja valahol, hogy Rákosy Gergely* szerint karácsonyi novella az, amiben esik a hó. Szerintem meg húsvéti novella az, amiben basznak a kutyák.

A történetek ugyan a Paradicsomban kezdődnek, de végigmondani hosszú lenne. Ugorjunk, mint Nyilas Mihály! Kezdjük az utolsó előtti aduval!

- Alászolgája, kegyelmes uram.

Ha én góré vónák* és parlamenti választásokat akarnék nyerni, akkor biztos nekimennék előzőleg mindenkinek. Jól tökön rúgnám, akit csak érek. Keresném, hogy egységnyi tökönrúgással hol lehet nagyobb hatást elérni.

Nincs kamerám és bértollnokom, így kénytelen voltam írásban rögzíteni az interjúkat. Az alanyok nevét tanúvédelmi okokból megváltoztattam. Tartani lehet ugyanis attól, hogy néhány véreskezű, bölcsész-terrorista bosszút áll az elhangzottak miatt.