Gepnarancs

Kedvenc amerikai alkoholista és/vagy drogos íróink adaptációi lepik el a mozivásznat. Bizony, eljött az idő. Jack Kerouac Útonját is láthatjuk (idővel) a mozikban.

Kedvenc amerikai alkoholista és/vagy drogos íróink adaptációi lepik el a mozivásznat. Charles Bukowski Ham On Rye című regénye is filmre kerülhet?

Kedvenc amerikai alkoholista és/vagy drogos íróink adaptációi lepik el a mozivásznat. Félelem és reszketés 2.

Kedvenc amerikai alkoholista és/vagy drogos íróink adaptációi lepik el a mozivásznat. Ennek az egész alteregó özönnek talán egy finom nyitánya lehetne az, hogy idén mutatták be (nálunk nem, ne aggódj) a Ginsberg Üvöltéséről szóló filmet.

Ha Bukowskit a piás irodalom csúcsának neveztem, akkor Burroughsra azt kell mondjam, a „narkós irodalom” legnagyobbja. A hazai olvasóközönség elsősorban a Meztelen Ebéd című könyvéről ismerheti (és persze a belőle készült Cronenberg filmről).

Bár még csak három nagyjátékfilmje van, mégis bárki kimondhatja, Noé az egyik legnagyobb európai botrányfilmrendező. Kisjátékfilmjeivel már egész nagy port kavart több fesztiválon is. Már itt is felismerhetőek későbbi stílusjegyei, mint a merészség, az agresszió, vagy például a vörös szín iránti vonzalom is.

Bukowski a „piás irodalom” csúcsa. Több besorolás szerint is az amerikai irodalom legnagyobb alkoholistája. Olyan nevekkel „harcolt meg” ezért a címért, mint Hemingway, Faulkner, Kerouac, Dylan Thomas, Hunter Thompson vagy Fitzgerald.

Önmagában az még nem meghökkentő, ha valaki transzvesztita, de ha az kutya ürüléket is eszik, az talán már a merészebbeket is meglepi.