Vigyázó szemünket vessük hát a köztársaság, a demokrácia, a szabadság fellegváraira.
Franciaország? Igen, abban 1789-ben kirobbant az antiroyalista forradalom. Hogy a franciák királyuk lefejezése után 12 évvel megszavazzák első császárukat. Meg is népszavazták, kétharmaddal. Az első császár 10 évig pusztított ebbéli minőségében (1804-1814). A végén visszatért a kivégzett király utánpótlása, majd annak méltó utódjai. Hiába: a nosztalgia a rövid republikánus kitérőt követően menetrendszerűen, megint császárt kívánt. Aki 18 évig pöffeszkedett. III. Napóleon majdnem haláláig császárkodhatott tulajdonképpen (1852-1870), csak pár évvel végzetes vesekőműtétje előtt bukott meg. Nem is régen. Ezek a gallok! Királyok, császárok, pfúj, micsoda aljanép a francia! Ráadásul akad valami nyelvrokonsága a románnal.
Anglia? Egyesült Királyság?! Miről beszélünk, hiszen ott most is láthatók a monarchia nyomai! 86 esztendős a királynő, (ne) basszátok meg! Spájzában már dörzsöli tenyerét a következő király. A királyi család a legnépszerűbb brit márka. II. Erzsébet 60. jubileumán a belterjes szigetlakosság nem parasztlázad, hanem gyémántünnepel. A britek 80 százalékának megfelel az avítt, sötét monarchia. Fel kéne világosítani őket.
Ugye a mindig mérvadó skandinávok jól csinálják? A hideg logikusok? Svédországban lassan emberi nemek sincsenek, annyira emberbarát, egalitárius ország. Pech, hogy még él a királya, XVI. Károly Gusztáv. Ráadásul férfi! Norvégiának is férfi királya van, V. Harald. Tiszta feudalizmus, patriarchátus. Kész vagyok tőle. Én mélyen ellenzem, hogy itt van, nem jó a királyság jelképét idehozni. A dánok legalább királynőt tartanak.
Hollandia meg a szabadosság szinonimája, aztán mégis, mégis monarcha uralja. Ahogyan Andorrát, Belgiumot, Liechtensteint, Luxemburgot, Monacót és Spanyolországot, Európában.
Szertenézünk, s mit tapasztalunk?
Az emberfaj sárkányfog-vetemény:
Nincsen remény! nincsen remény!
Ezekhez az európaiakhoz képest kifogástalanul vedlettük le a régi rezsim bőrét, nem? Ki mit szólna ahhoz, ha valamelyik élpolitikusunk felvetné az államfő megkoronázásnak lehetőségét? Lenne zúgolódás? Pedig nyugati mintát utánozna. Talán ebben előrébb járunk Nyugat-Európánál és hátrébb lépnénk a Szent Koronával? Amely sokkal stabilabb hagyománnyal rendelkezik, mint a felsorolt egyéb koronák, mégsem aktív. Szóval kár a gőzért, legszorgalmasabb tanulói vagyunk a köztársaságszaknak. Tradíciómegszakításból Anglia leckét vehetne tőlünk. Nyugaton van igény a királyság eszmeiségére/szellemiségére, Magyarországon nincs. Magyarán hol laknak az alattvalók?
Egyébiránt Rousseau is morfondírozott azon, hogy melyik területre milyen államforma való, lehet létjogosultsága ennek a klasszifikálásnak, de pont és kizárólag a magyarságon rugózni annyira fárasztó. Kertész és Orbán részéről egyaránt.
Derék demagóg politikus lenne belőled.
Franciaországban III. Napóleont forradalom söpörte el, azóta nem volt ott se király, se császár. Németország nem ny-európai állam? Úgy rémlik, hogy az első világháború után arrafelé sem hódolnak semmilyen kaisernek, még ha egy diktátor össze is jött nekik 12 kemény évig, a weimari köztársaság korruptsága és néhány egyéb ok miatt.
Ny-Európa alkotmányos monarchiáiban minimálisra csökkentették a királyi család jogkörét, már tényleg csak dísznek vannak. Turizmus húzóágazat, mint a Disneyland.
Abszolút monarchiából van értelme alkotmányos monarchiára váltani, de köztársaságból alkotmányos monarchiába menetelni? Lolwut? Ha mégis megtörténne, közröhej tárgyává válnánk, mint a latin-amerikai, fekete-afrikai puccsolgató idióták. És 10-20 év múlva (de lehet, hogy annyi sem kellene nekik) pedig elsöpörné a XIX. században ragadt tekintélyelvű barmokat egy forradalom, ahogy eddig mindig.
A történelmet nem lehet visszafelé forgatni, az emberek nem fogják feladni a kivívott szabadságjogaikat.
ok, nem olvastam végig, azt hittem, a királyság visszaállítása mellett fogsz érvelni.
ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy a tekintélyelvűség szeretete nem feltétlenül azon múlik, hogy egy ország államformája alkotmányos monarchia, vagy köztársaság, de genetikai örökségről beszélni valóban hülyeség.
Hiba nem végigolvasni, ilyet sose csinálj. Amúgy pontosan tudom, hogy a fenti eszmefuttatásnak mi a stiklije, de a cikkeim nagy része, mint ez is, parafrázis, nem hajszálpontos sebészi beavatkozásként értékelendő.
A szöveg lényege ez:
“Nyugaton van igény a királyság eszmeiségére/szellemiségére, Magyarországon nincs.”
Ez önmagában se mindegy, viszont tovább kell gondolni; nem a jelen a hangsúlyos, hanem hogy Európa miként jutott el a mai berendezkedésekig. Kár úgy csinálni, mintha éppen Magyarország történelme prezentálná az alattvalói hajlamot, a legtöbb nép zivataros századokon, királyokon, császárokon, diktátorokon van túl. A magyar különösen kevert, ezért sincs értelme skatulyázni. Ostobaság, hogy pont mi lennénk az alattvaló félázsiaiak. Tessék ránézni a térképre, illetve a történelemkönyvre.
Nem hiszem, hogy ez államforma szerinti összehasonlítás lenne a mérvadó ebben a témában.