Kásás Tamás – MTI Fotó: Kovács Tamás
„Véget ért egy korszak” – ezt és ennek különféle variációit hallottam, olvastam. Igen, minden korszak véget ér egyszer. Egy hihetetlen győzelmi sorozat is. Voltak már sokszor a magyar vízilabdának legendás évei, de korábban még egyetlen csapatnak sem sikerült háromszor egymás után megnyerni az olimpiát. Ezt a dicsőséget pedig ezektől a fiúktól, Kásástól, Szécsi Zoltántól, Biros Péterről, Kiss Gergőtől (és ne feledkezzünk el Benedek Tiborról, Molnár Tamásról és azokról, akik „csak” 1, vagy 2 olimpiai arany elhódításában vettek részt Vári Attilától Kósz Zoltánig) soha nem veheti el senki.
Lehet, hogy Kásának ott a parton eszébe juthatott egy pillanatra, hogy nem kellett volna visszatérnie, a csúcson lett volna jó távozni. Egy igazi sportember azonban soha nem lakik jól a győzelemmel, amíg bírja erővel, lelkesedéssel. Mert mi más motiválhat például egy Schumachert, egy Xavit, akik a maguk sportágában mindent elértek, amit csak lehet? Vagy hogy ne menjünk nagyon messze, egy Kovács Katalint, aki két olimpiai arany és 31 világbajnoki cím mellé Londonban begyűjtötte harmadik olimpiai bajnokságát is? Ilyen egyszerű az egész. És ezek a fiúk akarták a negyedik sikert, akkor is, ha Peking óta nem nyertek meg egyetlen igazi nagy tornát sem. Most lehetne vitatkozni azon, hogy érdemes volt-e megrendezni London előtt másfél héttel a Vodafone kupát, a legkeményebb ellenfelekkel, köztük éppen az olaszokkal. Bár volt olyan kommentár, amely szerint semmi esélyünk nem volt a szerda esti meccsen, ezt aligha lehet komolyan venni: ennyi kapott góllal is nyerhettünk volna jobb helyzetkihasználással, de most nem jött össze. Végül kemény, sportszerű csatában, korrekt bíráskodás mellett vesztettünk a Settebello ellen.
Biztos vagyok benne, hogy bajnokaink, már csak becsületből is, odateszik magukat a helyosztókon, minden csalódottságuk ellenére. Szép volt, Fiúk, köszönjük, és biztosak vagyunk abban, hogy hamarosan ismét ott leszünk a világ tetején pólóban, hiszen, hála nektek is, remek az utánpótlás. A Szívós, Faragó, Csapó-féle csapat montreali győzelme után 24 évet kellett várni az újabb magyar olimpiai bajnokságra. Meggyőződésem, hogy most ennél lényegesen rövidebb intermezzo következik.
