Hacsak nem kéményseprőkből áll.
Honoráriumot hozott tegnap a Mikulás, közepes, szolid összeget, és egy kellemes, baráti meghívást pár korsó Guinessre. A honorból ugyan nem telt volna rá, de ha már kapacitálják az ember fiát, magához veszi… útban hazafelé, az Astoriánál közért. Bemegy az emberfia dohányt venni, mert nincsen neki. Két kislány válogat a cukorkák között, rejtély, mit keresnek este tizenegykor az utcán. Nem elég a pénzük. Hát, csak odaszól az ember a kasszásnőnek: írja hozzám, elszámolunk. Kislányok szépen megköszönik. Fizetéskor kiderül: összesen százötven forinttal maradtak el. Aki sajnálja a gyerekektől a fityinget, mélyen hiszem, a Pokol tüzén fog égni örökké.
Negyedóra múlva a Baross tér sarkán marcona hang roppan az emberre a kapualjból: pénzt, de mindet! Bicska ugrik a marokba, aztán mosoly: „Pistike, te vagy az?” Pistikét természetesen nem így hívják, valamikor derék, kétkezi zsebtolvaj volt a Keleti pályaudvaron, de amióta az emberek nem hordanak pénzt magukkal, pang az üzlet, próbált kocsit fosztogatni, azzal is lebukott, valahogy leülte a magáét, azóta még rosszabbul megy a dolga – úgy látszik, most rablással kísérletezik. Dehogy kísérletezik, még bocsánatot is kér, nem tudta, hogy ismerős jön, de annyira kéne neki százhetven forint…
Százhetven.
A rablás büntetési tétele három évnél kezdődik.
Pistike kap két kilót, szépen megköszöni. Úristen, mi lett volna, ha sikerül valakit kirabolnia? Vagy ha a nyomomban érkező járőr kapja el? Mint visszaesőt? Tény, hogy nem Grál-lovag, kedves csirkefogó, nem egyéb, de éveket ülni? Százhetven forintért?
A fő, hogy a kormány a kéménysepréssel törődik, míg gyermekek koldulnak a közértben, botcsinálta rablók kéregetnek a kapualjakban.
A kormány jól végzi a dolgát. Gondosan. Minden fillér számít. Javaslom ezen kívül a végbéltükrözés költségeinek állami hatáskörbe emelését is. Mégiscsak tűrhetetlen, hogy bárki belenézhet az ember fenekébe, ha van egy belgyógyászi diplomája, és még pénzt is kap érte!
Holott ez valóban a kormány dolga lenne.
Szele Tamás
























Természetesen Kurcsány alatt minden oké volt. Akkor ugye nem volt nyomor ?
A Demszkyi az igen a polgmester volt a javából. Jut eszembe van egy üres nokiás dobozom, nyomassatok már bele pár milliót elvtársak.
Kedves Ilona.
Mély, zen-buddhista türelemmel nézem tehetséged kiteljesedését. Figyelemmel kísérem. Nem lenne itt az ideje megtanulni a helyesírást és a magyar nyelvtant is? Másik tétel. Nem szoktam válaszolni: most fogok. Senki nem védte a régebbi tévedéseket. Mondd, melyik kolostorból küldtek Téged megvilágosítani homályos, sötétben tévelygő elménket? Hányadik zen-mestertől tanultad a Tökéletességnek emez Kilencedik Fokozatát? Mert zen-mesterből egyet sem engedek!