Majdan másnap este, érdemes asszonyom bölcs mosollyal nyújtotta a képláda távirányítóját mondván – ma te válassz valamit!

Kattintottam és a RopiKettesen épp a tihanyi főapát ismételte megütődve: Girnyó?
Átsandítottam az asszonykámra, aki megadó mosollyal mondta: – Legyen! – tudom mennyire szereted.

És beletörődve hallgatta a részletek kommentálását, – például Csöpi kis híán leveri a megnyert kupát a polcról, amikor szétberheli a modellvitorlást, de a többi apró részletet is rendre megvilágítottam ám…

Aztán alacsonyan szálltak a stukkerek és vége lett a filmnek. Végtelen türelmű párom rám nézett és megjegyezte: – Neked aztán van egy memóriád. Mikor láttad utoljára ezt a filmet?
- Tegnap este az Egyesen. – vallottam be pironkodva.

Életem Vezérlőcsillaga e pillanatban fáradtan hullt vissza a párnájára és csupán egy halk sóhaj telt tőle:

- Hűűűűlyeeeee…

Aznap este is nyugodtan hajtottam álomra a fejemet. A gonoszokat természetesen megint elkapták, de az bizonyos, hogy az igazi kincs itt szuszog mellettem az ágyban.