Nem csak a használható házi számítógépek első generációját jelentették, nekünk legalábbis nem. Egy életformát, egy új gondolkodásmódot, nyitottságot, toleranciát, Nyugatot. Klubokban másoltuk a programokat, törvényes klubokban, és senkinek nem jutott eszébe, hogy ez illegális volna. Normális PC a COCOM-lista miatt nem juthatott volna be az országba – épp ezért bejutott, Bécsből, darabokban hoztuk, és aranyárban keltek el az alkatrészek. Akárhány csempész csak évek múlva jutott saját 386-oshoz, addig maradt a Commodore. Vagy a Spectrum. Szintén Bécsből, de már törvényesen. És szintén méregdrágán. De mindenki kiizzadta azt a pár havi fizetést.
És nem csak a magánemberek fanyalodtak a kisgépekre: hiszen eredetileg ezeket, akármilyen különösen hangzik is, irodai felhasználásra tervezték. Volna – a C-64-be azért már egy játékgép videochipjét építették, sejtettek valamit a jövőből. De hivatalosan irodai gépek voltak. Mindenre használták őket, moziműsor nyilvántartásától könyvelésen át sertéstáp-optimalizálásig. Ez utóbbira tanú vagyok – hogy a szoftvert, amit egy mezőgazdasági kombinát rendelt meg, végül is sosem fizették ki, már más lapra tartozik. Ez hagyománnyá vált azóta. És a nagy, nyugati cégek is hamar rájöttek arra, hogy velünk bánhatnak így: a Last Ninját egy budai lakásban írták, megrendelésre, és máig jön érte a pénz… igen, az akkori játékprogramokat még képes volt megírni egy-két ember, puszta kézzel, éles ésszel. Voltak olyan jók, sőt jobbak, mint a maiak. Ha nem is olyan szépek, de elmésebbek. Hiszen minden mai játékszoftver akkori ötletekre épül. Szülők hadai kaptak idegösszeroppanást a Wizard of Wor hangeffektjeitől, hetekig szenvedtünk a Champions of Krynnel, míg megtanultuk, mi is az a szerepjáték. Még FPS-kaland is készült 64-re: a Total Eclipse. Akkor még freescape-nek hívták ezt a műfajt. Külön sajtója volt ennek a kultúrának, több, rivális lappal, a Spectrum Világ Commodore Világgá alakult, aztán PC Ultrává – aztán megszűnt, mint minden, ami jó.
Ahogy meghalt a C-64 is 1994-ben, a Spectrum már korábban. Kihaltak a pixelhősök, szerencsére a digitális evolúció nem állt meg, de már csak igazi fanatikusok foglalkoznak a régi gépekkel. És néha csodákra képesek: volt, akinek sikerült merevlemezt csatolni a C-64-eshez, de olyan is, aki esküszik, hogy internet-kapcsolódásra tette képessé a jó öreget. Hej, ha akkor, huszonévvel ezelőtt lett volna világháló… másképp nézne ki ez a szomorú világ.
Nem volt, de a harminc éves gépek előtt akkor is kalapot kell emelnünk. Az a vizuális, nyelvi és digitális kultúra, ami a világunkat korszerűvé teszi, velük együtt született és nekik köszönhetően fejlődött ki.
Tiszteljétek a C-64-et, nagyobb volt ő a szervereknél.
Esetleg lőjünk sort.
Winchestereinkből.
Szele Tamás
Hát 1988 körül azért volt már gép, ahogy Tamás mondja. Emlékszem a szomszédom 1982-84 körül kapott egy ZX-81-et, hát teljesen odavoltunk. Ebben az időben, gyerekként, egy tanfolyamon vettem részt, ugyanis a megyeszékhelyünkön (ahol laktam, és ahol mellesleg a szerző is lakott, és akivel bátorkodom leírni, barátság fűzött össze) levő megyei kórházban volt az ország egyik első számítógépes központja. Na ott kaptunk kiképzést: lyukkártyák, mágneses meghajtók, szép, mára csak filmekben látható zöld betűkkel a képernyőn villogó monitor hegyek, stb . Szóval kicsit elvarázsolt a dolog.
84-ben már volt valami magyar gép is, beépített kazettás meghajtója is volt, a középiskolámba kettő olyan is volt. Külsőre a C-64-re hasonlított, de nem akar a neve eszembe jutni. Na arra nyomtuk a progikat.
Aztán utána sajna évekig nem kerültem gépközelbe, aztán jött a 286, 386. Isteniek voltak..
Ez a cikk igen sok kellemes emléket hozott elő belőlem: :) Az úgynevezett “személy számítógéppel” 1985-ben, 11 éves koromban találkoztam először Pécsen. Az egyik iskolában volt egy (Sebestyén Zoltán tanár úr), aki egy ZX Spectrum 48K-s gépet (ami ugye elég kicsi masina volt) úgy alakított, hogy egy nagy fadobozba tette, és a billentyűket villanykapcsolók helyettesítették. Óriási siker volt, mert így négyen-öten is melléje fértek. Mi is jártunk az ún “Micro Klubba”, ahol másoltuk ezerrel a játékprogramokat, és az első program, amiért fizettem, az is innen van. 1986-ban 200 Ft-ot fizettem az ELITE-ért, ami akkor nagy összeg volt. Több mint egy havi reggelipénzem volt. Ennek a gépnek (ZX Spectrum) lettem a szerelmese és évekig sírtam anyámnak, hogy lehessen egy ilyenem – de ez akkor még azért drága mulatság volt egy egyedülálló anyának. Aztán 1988-ban, nyolcadik végén, ballagási ajándékként kaptam egy C64-et Bécsből (szegény őseim nem voltak képben), ami elsőnek kicsit kiábrándító volt, hiszen a “Spektrumosok és Commodore-osok” között nálunk legalább olyan feszült viszony volt, mint a “Depeche Mode és Duran Duran” rajongók közt :D Kis túlzással persze. Aztán egy kis idő elteltével megszoktam a C64-et is, megszerettem és a Commodoreosok között is lettek barátaim. Ennek ellenére továbbra is vettem a Spektrum Világot, majd később a Commodre Világot is. :) Sőt még írtam is az egyikbe. Aztán a 90-es évek elején jött az Amiga, ami már egy óriási ugrás volt…majd a 386, 486, Pentium…és így szépen tovább a mába, ahol a mai gépem az ZX48-nak kb százezerszeresét tudja. És mégis….néha ha olyan kedvem támad, felmegyek a neten a ZX Spectrum Online Games oldalra, és órákig játszom a FRED-del, az AUTOMANIA-val, vagy a JET SET WILLY-vel. :)
A múlthoz.
Az első saját gépem egy ZX81-es volt. 1KB (nem elírás) RAM-mal.
Ezt 198283 táján vettem. Az Ofotért felszab-téri boltjában, “használtan”. 1985-ben már részléetfizetési akcióval lehetett Enterprise 128c -hez jutni az Uttörő-áruházban. Azt, hogy diák voltam-e tényleg, a kutya sem kérdezte. Nem volt hosszú ősz szakállam és ez elég volt :-) A neve is mutatja a Spektrumnál kicsit erősebb, és fromatervezettebb gép volt.
Ergo, a korszak egyik legjobb processzorával (Zilog) szerelt gépek is minden további nélkül elérhetők voltak. Igen, dolgozni kellett értük kicsit pluszban az egyetem mellett, illetve a főmunkaviszony mellett. De nem volt hihetetlenül elérhető.
Céges szinten az Aplle II és a Floppymat SC is futott akkortájt.
Az igazán drága gépek a mai PC-k ősei voltak. Csempészalkatrészekből rakták össze aranyáron. De olyan gyenge architekturák voltak, hogy egy Spectrum simán megszorította a 8bites korszekben. Szerintem. Csak a perifériákkal való jobb szereltségük, és a nagy cégek (pl. IBM) által szinte számolatlanul beleöntött pénz az oka annak, hogy a saját korukban sokkal jobb Zilog-alapú rendszerek mára muzeumi tárgyak.
mármint a mai PC-k öseibe öntött pénz :-) Hiszen pl. az MS DOS alapját képező rendszer megvételéhez is az IBM adott pénzt Billy-boynak. S pusztán a CP/M tulajának hülyesége az oka (a legenda szerint nem volt hajlandó alkalmazkodni az IBM dress-kodjához, és tehetetlen marháknak tartotta a nagygépes céget) , hogy saját korában lényegesen jobb rendszer is a süllyesztőben van.
Így elmondhatjuk, hogy a jelenlegi PC-k alapjában véve a saját koruk egyik közepes architekturáján futó alig közepes oprendszerének utódai.
Amúgy ezt jelzi, hogy anno a P4 beharangozásakor egyik nagy vivmányként kezelték amennyire emlékszem, hogy a video-számolások elöl tudott szükség szerint erőforrásokat allokálni a CPU számára.
Ezt az elvet Enterprise 128C ugy tiz évvel korábban 8 biten már implementálta. (Nyilván más jellegű megoldással)
Ami az Enterprise-on egy user-friandly parancs volt (256 szin 320×200-on, azt az intel-kütyükön (még a 16bites 386SX-en is) csak assembler-varázslattal lehetett elérni.
Azért a szerző átaludhatta a honi kommunizmust, mert hogy “mindenkinek volt otthon valamilyen gépe”…, az erős túlzás, bocsánat: ordas hazugság. Még a jól menő, népszerű iskoláknak gimnáziumok számtek szakköreinek is alig lehetett beszerezni egy – egy nyomi kisgépet.
De legalább látszik, hogy a szerző akkor a Hatalmi elithez tartozott, mert szerinte mindenkinek volt. Ennyit a gépnarancs valóságról alkotott képéről …
Öcsém, 1988-ról beszélek, operátor voltam egy borkombinátban, az osztán elit egy pozíció… Szerinted mit hoztak annak idején Bécsből Gornején kívül? És hogy lehetett magánvállalkozásban nyereséges a Commodore Világ, ha ennyire nem volt gép? Bolondítsad azokat, akik még tényleg nem éltek 1988-ban, és ne minket. Volt gép, csak kicsit drága: olyan négy-öthavi fizetés újonnan. És az Ofotértban lehetett kapni, legalábbis azon a megyeszékhelyen, ahol én éltem. Nem fogok a kedvedért amnéziát kapni. Vagy vitatkozni. Szervusz.
1988-ban, már tényleg nagyon sokaknak – ha nem is mindenkinek persze – volt otthon gépük. Az osztályomból legalább a srácok felének volt valamilyen gépe.
Alakítsuk meg a C-64-es hagyományőrző csoportot. Az egyenruha lehetne farmer és kockás ing, meg persze szemüveg.
Benne vagyok. két frakció lesz: a kazettás és a lemezes.
stipistopi a kazettás:-)
we live in the era of the semiconscious net, so these are just relics of a lost civilization, let atlantis down http://boingboing.net/2011/10/11/mixtape-of-the-lost-decade.html