Natanz

Előzőleg ott szakadt meg a történet, hogy a titokban becsempészett vírus tönkretette az urán dúsításáért felelős centrifugák ötödét. Az amerikaiak persze ünnepeltették magukat, az irániak meg fogták a fejüket. De az élet nem állt meg, a totálkáros berendezések helyett újak érkeztek a Natanzi bázisra, és a biztonsági rendszert is felfejlesztették. Az Olimpiai játékok fedőnevű szervezet csapata (izraeli segítséggel) emiatt újabb és újabb változatát „tenyésztette” ki a haspók féregnek, és eresztette azt rá Iránra.

Időközben az egész akció „szellemi atyja”, Bush leköszönt az elnökségből. Távozásakor azonban adott még egy jó tanácsot az őt követő Obamának: fordítson fokozott figyelmet az Olimpiai játékokra. Obama pedig hallgatott a jó szóra. Amerika jelenlegi elnökétől egyébként sem állt távol az internet és technológia világa. Kampánya során eddig példátlan mértékben vonta be például a Facebook-ot és a youtube-ot. Sokan technokrata elnöknek is hívják. A nyilvánosság előtt persze az olyan technológiai újítások mellett teszi le a garast, amelyek ártalmatlanok, és a közösség javát szolgálják. A valóságban azonban Obama minden igyekezetével próbálta felpörgetni az Olimpiai játékok tevékenységét, és végső csapást mérni Natanzra.

A nagy akarásnak pedig nyögés a vége, tartja egy bölcs mondás, és így is lett. 2010 nyarán aggasztó hírek jutottak a technokrata elnök fülébe. Az Irán-ellenes féreg legújabb változata, amelyet nemrég jutattak be az iráni rendszerbe, megszökött. Azt jó, ha tudjuk, hogy nem egy átlagos vírussal állunk szemben. A féreg (amelyet csak a szökése után kezdtek Stuxnetnek hívni) ötvenszer volt nagyobb a fajtársainál, és direkt úgy alkották meg, hogy a Natanzi rendszer centrifugáit támadja. Ez abból a szempontból jó, hogy kiszabadulva nem jelentett veszélyt a civilek gépeire, ám ha elfogják, a kódolásból gyerekjáték visszakövetkeztetni, hogy kik csinálták és miért. Ez pedig néhány igen kellemetlen kérdést jelentene Obama úrnak, aki addig teljes mellszélességgel hangoztatta, hogy Amerika elutasítja a virtuális hadviselés minden formáját.

A problémát egyébként egy programozási hiba okozta, amely a féreg környezeti felismerését volt hivatott szabályozni. Ez annyit tesz a gyakorlatban, hogy miután a mérnök, akinek a gépén a vírus fészkelt, a létesítményen kívül (mondhatni civilben) lépett fel az Internetre, a féregben nem tudatosult, hogy ő bizony nem Natanzban van, és továbbküldte magát a nyílt hálózaton. Az amerikaiak és az izraeliek persze egymásra mutogattak, mondván a hibás kódot a másik fél írta bele a programba.

Ez az érett viselkedés viszont nem hozott megoldást, a Stuxnet szabadlábon, így Obamának és csapatának volt egy igen feszült délutánja, amikor azon tipródtak, hogyan tovább. Vajon oszlassák fel az Olimpiai játékokat, takarítsák fel a nyomaikat, így mentve, ami még menthető? Vagy ne mondjanak le az eddig oly sikeres szervezetről, megtartva így az eddig elért vívmányokat, remélve, hogy nem lesz botrány? Obamáék végül az utóbbi mellett döntöttek, és sikerült megúszniuk a Stuxnet fiaskót világméretű balhé nélkül.

A történet epilógusaként összegezném a tényeket: az Obama-kormány kénytelen-kelletlen elismerte az Olimpiai játékok létezését, de rögtön hozzátették, hogy védekezési célzattal. Irán persze tagadja, hogy bármilyen vírus lett volna a rendszerében, de kijelentették, hogy nekik is van már virtuális csapásmérő egységük (az úgy kezdődött, hogy én visszaütöttem…). Azóta többször is szárnyra kaptak pletykák, hogy hasonló fegyvert vetettek be Észak-Korea vagy más országok ellen. A világ úgy tűnik kezd rákapni a virtuális hadviselésre.

A tanulság a következő: nem létezik olyan fegyver, amelynél ne állna fenn annak a veszélye, hogy kárt teszünk önmagunkban. A számítógépek világa rendkívül bonyolult és összetett, és biztonsági rések vagy nem várt hibák mindig lesznek. Obama azt hangsúlyozza, hogy nem kell félni attól, hogy túlzásba viszik a virtuális fegyverek használatát, mert egy ország infrastruktúrája sem támaszkodik 100 %-ig számítógépes rendszerekre (például egy félrement vírus nem robbanthat fel atomerőműveket, vagy béníthatja meg a közlekedési rendszert). Még. De a világ nem ebbe az irányba halad. Az aktuális trend az, hogy kapcsoljunk mindent és mindenkit az Internetre, mert az megkönnyíti az életünket. És az ember semmi sem teszi úgy elővigyázatlanná, mint a komfort hajszolása. És egy olyan világban, ahol egymással párhuzamosan folyik a közszféra virtuális rendszerre való kapcsolódás és vírus általi hadviselés, a katasztrófa elkerülhetetlen.