Az e-könyv olvasók, mint minden valamirevaló elektromos kütyü, rögzíti a használatának adatait. Ezen jobb meg sem lepődni. Kicsit kényelmetlenebb tény, de a mai szolgáltatás-központú világ velejárója, hogy ezeket az adatokat tovább is küldi a gyártónak, elemzésre. Ennek köszönhetően sok olyan dolgot megtudhatunk az e-olvasási szokásainkról, amiről eddig nem is álmodtunk.

A Nook nevű e-könyv olvasó gyártója, a Barnes és Noble kielemezve a kapott adatokat, a következőkre jutottak: a novellákat és fiktív témájú regényeket nagyobb eséllyel olvassák végig (akár egyhuzamban), és ha végeztek vele, rögtön beszerzik a folytatást. A komolyabb, elvontabb vagy szépirodalmi témájú könyvek (főleg a „vastagabbak”) viszont sokszor nem élik meg, hogy az olvasó eljusson az utolsó oldalig. A B&N szerint ez a tendencia már most nagy hatással van a digitális könyvkiadásra. Például több támogatásban részesülnek a folytatásos fantasy regények (különösen, ha napra csillogó vámpírok is vannak benne), mert azok kapósabbak. Viszont a verses kötetekkel és filozofikus regényekkel egyre kevésbé találkozhatunk a könyvreklámok TOP 10-es rovatában.

A fentieknek persze lehet örülni, és lehet kárálni is ellene. Az kétségtelenül pozitívum, hogy az e-könyvek olyan olvasói szokásokról is képesek adatot szolgáltatni, amiről a papír alapú könyvek nem (mennyit, milyen gyakran olvasunk, a nap milyen szakában, újraolvassuk-e, végigolvassuk-e vagy csak átpörgetjük). Az így megszerzett tudásnak hála mind a kiadók, mind az írók az olvasói igényeknek megfelelően formázhatják az adott írást (több párbeszéd, kevesebb tájleírás stb.), így több emberhez juttathatják el, ami végső soron több olvasó embert jelent.

Az persze, hogy az e-irodalmat koncként a tömeg elé vetjük, nem biztos, hogy jó ötlet. Alapigazság, hogy a legtöbb ember csak azt a terméket veszi le a polcról, amit szemmagasságba helyeztek el, és nem veszi a fáradságot, hogy lehajoljon egy kihívást jelentő áruért. Amennyiben pedig a profit fog dönteni könyv és könyv között, a friss, művészi próbálkozások el lesznek taposva. A tömegkultúra rabigájába hajtott irodalom jó eséllyel szülhet olyan „bestsellereket”, mint a Háború és Béke Light, vagy a Rómeó és Júlia 2. Igaz, már most léteznek olyan szörnyszülöttek, mint például a Büszkeség és balítélet meg a zombik (nem vicc, ezt tényleg kiadták), de ez a jelenség mindennapivá fog válni.

Azt pedig csak halkan jegyzem meg, hogy egy e-könyv gyártónak semmi köze sincs ahhoz, hogy én milyen könyvet olvasok. Ugyanis a bizonytalan adatvédelmi szabályozásnak hála nem csak az általam forgatott könyv címe, de az életkorom, nemem és további kényes adatokat is továbbküldhetik (gyártótól függ, ki mire kíváncsi). Az olvasás hagyományosan magányos tevékenységnek számít, mégis az a tudat, hogy a gépem információt szivárogtat rólam, olyan érzéssel tölt el, mintha figyelnének.

Nem mindegy tehát, hogy hagyjuk-e hogy az e-könyv olvasónk felmérést végezzen rajtunk. Persze az lenne a legkorrektebb, ha mi szabhatnánk meg, milyen infót lehet rólunk megosztani, de egy olyan világban, ahol az információ pénz, erre kevés esély van.