2010-ben kicsiny hazánkban kitört a forradalom. A forradalmat, amely a szavazófülkékben zajlott, vér nélkül nyerte a Centrális Erőtér. Azonnal nekikezdtek az ország területén tartózkodó ellenségek eltávolításához, a mocsok feltakarításához. Sikerrel kiűzték az IMF-t, majd az Európai Unió ellen vonultak. Mielőtt viszont őket is sikerült volna legyőzni, a lényegesen nagyobb erőkkel rendelkező Unió és magyar társadalom viszonozta a támadást. Ezt maguk a győztes forradalmi erők is elismerték, és bejelentették, a békemenet mentette meg forradalmi nemzetünket a leigázástól. A pancserpuccs megbukott.
Orbán Viktor több ízben megerősítette, nem engedünk a gyarmatosítóknak, a szabadságharc folytatódik, erejük kétharmados, mindenkit legyőzünk, amennyiben az ellenség visszatér, ő távozik. Utóbb vázolt szándékát a következő szavakban testesítette meg: „Ha az IMF jön, én megyek!”
Az unió viszont már túl nagy falat volt, így a szabadságharc kezdeti sikerei után – mint az volt 1848-ban, vagy 1956-ban – az ellenünk felsorakozó hatalmak minden erejüket összpontosítva ellentámadást indítottak lázadó, forrongó nemzetünk ellen. Valódi demokratákhoz híven nem kívántak életeket kioltani, most nem küldték ránk katonáikat. Források megvonásával, kötelezettségszegési eljárások tömkelegével kényszerítették rá forradalmi kormányunkra akaratukat.
Támadásuk sikerességét mutatja, hogy határainkat átlépték az ellenséges erők.
Készüljetek emberek, készítsétek fel lelketeket, hogy a hős hazafi, a nemzet forradalmára, Orbán Viktor le fog mondani! Biztosan megteszi, hisz mindig igazat mond, és mindig tartja a szavát!
Az üggyel kapcsolatban további információkkal egyelőre nem rendelkezünk.
Ellenségeink már pezsgőt nyitottak.
Elvesztünk!
és kinél leszznek a HALÁLCSILLAG KULCSAI ameddig ö szabin lessz????
Török Gábor:
“…Tudom, hogy sokan cinizmusnak tartják, amikor az elemzők tisztán leíró jelleggel – az értékeket és a következményeket nem kalkulálva – beszélnek ügyes és hatékony politikáról, ha azonban most hirdetnénk eredményt ebben a folyamatban, nem nagyon lehetne másképp minősíteni azt, amit láttunk. Lehet (sőt, biztos), hogy nem volt szép az időhúzás, az összevissza beszéd, az is valószínű, hogy gazdasági értelemben veszített az ország azzal, hogy a lényegesen drágább piaci hitelekből finanszírozta magát, a politikai szumma azonban ebben a pillanatban összességében pozitív: a kétségtelenül csapdahelyzetben lévő kormány egyelőre minden elképzelhető alternatívánál – nem számítva az irreális forgatókönyveket – jobban áll….
…minden látszat ellenére, a magyar fél részéről nincs „jelentős megállapodási szándék”. A politikai logika útját tovább követve így aztán az is kimondható: ebben a gondolkodási keretben a kormány számára a sikert az jelentheti, ha úgy ússza meg a megállapodást, hogy közben annak hiánya nem rántja magával a költségvetést. Ehhez pedig – lássuk be – egyelőre azt kell tenni, amit eddig: nagyon lassan, előre és hátra lépegetve közelíteni a megállapodáshoz, megtartva annak lehetőségét, de nem elszenvedve annak politikai kárait….”
Ez az ősi magyar harcmodor: látszólag menekülünk, magunk után csaljuk az ellenséget, majd visszanyilazunk és bekerítjük őket…
Nem 1848 és nem 1956, hanem a honfoglalás kora…
Nagyon rossz lenne nélküle?????
Ez egyszer betarthatná az ígéretét..
Remélem, elviszik … az ápolók.
„Ha az IMF jön, én megyek!” Megy is, de csak szabadságra.
Igen, ez a baj, csak szabadságra. Jónéhányan már kifejezték azon igényüket, miszerint nem szeretnék, hogy visszajöjjön erről a szabadságról.