De hogy lehet egy atombomba tündérmese? Nagy a sora annak. Ugye, folyt a Mecsekben uránkitermelés, jó hosszú ideig, igaz, ráfizetéses volt, és életveszélyes is, amint azt a HVG által tegnap közreadott tanulmányból láthatjuk. Fel is hagytak vele, amint lehetett. Aminek következtében elveszett nyolcezer munkahely és megmaradt például a bánáti bazsarózsa, ami kétségtelenül fontos növény. Tény azonban, hogy a rossz körülmények között folytatott, méregdrága kitermelés nem volt a legjobb üzlet az országnak.

Akkor.

De bezzeg most.

Most ugyanis a kormány hírül adta a Magyar Közlönyben, miszerint dehogy is. A mai módszerekkel bizony megéri hasadóanyagokat keresgélni a hegyekben. Meg is bízzák vele az ausztrál illetőségű Wildhorse Energy Ltd-t, hogy kajtasson, hátha talál valamit. A cég nehezen elérhető, és az internetes honlapjain csak a minimális információk hozzáférhetőek, de mondjuk az uránbányászatot sehol sem szokták nagydobra verni a piactér kellős közepén. Diszkréten teszik, ha nem is úriemberek módjára. Mert az aktív uránbányák jelentős része Szibériában található, ahol máig rabok művelik őket. De – mondjuk – Baranyában akad épp elég állástalan uránbányász, tán nem lesz szükség a szakképzetlen munkaerőre. Ennek kissé ellentmond az, hogy a Wildhorse egyik képviselője szerint képeznének is új alkalmazottakat. Csak remélhetjük, hogy nem a közmunkások vagy rabok soraiból, akiknek önként valószínűleg nem lenne sok kedvük ehhez az egyébként veszélyes és általában jól fizetett tevékenységhez. Bár pedagógiai-fegyelmezési szempontból nem lenne elhanyagolható tényező a tudat, hogy a kormánynak van uránbányája, ahol elítéltek dolgoznak…

De csak ötszáz munkásember kell. Több nem, modern a technológia, kérem, nálunk már gépesített a csákány. És nem is most akarják kezdeni a kis magyar csoda beindítását. Hanem – a cég illetékesei szerint – leghamarább 2018-ban, tehát a magyar urán nem nyújt majd mentőövet a válságban rogyadozó honi gazdaságnak. Sebaj, a válságnak amúgy is vége nálunk, csak a világ többi részén dühöng még, itthon legyűrtük. Szódával, de lement. Nagyobb baj, hogy egyrészt lakott területek alatt is folyna a feltárás, mégpediglen “sűrű zagyos technológiával”. Hm. Hát, akinek a háza alatt táró húzódik majd, fohászba, imába foglalja mind a kormány, mind a cég nevét, az is biztos. És ez a sűrített zagyos technológia… nincs ennek valami köze a verespataki aranybánya Tiszát kipusztító módszeréhez? Vagy csak annyiról van szó, hogy kis honunkban 2018 után nem csak vörösiszap lesz, de urániszap is? Nem állítás ez, csak kérdés, mindenki boldog lesz, ha egy komoly szakértÅ‘ bebizonyítja az aggodalmaskodás alaptalanságát.. De egyelÅ‘re szó sincs magyarázatról. Illetve, annyit közöltek, hogy ez a technológia garantálja a felszín alatti vízkészletek háborítatlanságát. Ami kétségkívül reményt keltÅ‘, már csak a felszín felettiekkel kéne valamit csinálni. Persze, lehet, hogy ez az egész csak borúlátó huhogás, amint azt a szélsÅ‘jobboldali honlapok szokták mondani, a rájuk jellemzÅ‘ gazdag és fantáziadús szókinccsel, Arany János nyelvén, lehet, hogy nem lesz semmi baj, ingyen lesz az energia, mindenki villanyautóval jár majd, és a hon felvirágzik.

Nem is beszélve a bánáti bazsarózsáról, a zagytározó oldalában.

Az hogy fel fog virágozni!

Legalább három méterre.

És húsevő lesz.

Szele Tamás