És nem csak fosztogattak az orkok, azt már mindenki megszokta tőlük, hanem sarcolták is a népet, keményen. Sok hobbitnak a háza bánta, ha nem tudta befizetni a dézsmát, de rátették a kezüket Gondor kincstárára is. Kígyónyelv és Kuszaszem éjt nappallá téve bizonygatták, hogy csak a köz javára szolgál ez a példátlan méretű vagyonfelhalmozás, de a nép már morgolódott. Nem is kicsit, aki tehette, kapta magát, és elindult, valahová, akárhová, bárhová, akár a Nyugati Óceánon túlra, csak el innen. Kószák tűntek fel az országutak mentén, a rohirok többet csatároztak velük, mint Mordor orkjaival… akik persze a markukba nevettek.

És Gandalf sem volt sehol.

Frodó még a Megyében álmodozott. Samu a krumpliföldet kapálta, Arathorn fia Aragorn a sűrűben vadászgatott, Góin fia Gimli reménytelenül kutatott legalább egyetlen törpasszony után. Csak Legolas érezte, hogy valami nincs rendben. Mert tudta: Közgépfölde minden vagyona előbb-utóbb Szauron markába kerül, méghozzá Szarumán segítségével. Elhagyta Lothlórent, és a Fangorn erdőn keresztül Vasudvardba ment. Megállt a kapu előtt, és hozzáláncolta magát, maroknyi kíséretével. A falakon riadót fújtak, orkok és félorkok rohantak elő, tömlöcbe vetették a tündéket, de mert vagy féltek Lothlórien hatalmától, vagy Szarumán nem érezte magát még elég erősnek, hamarosan hazazavarták őket, Ballagott a vert tünde-sereg a fák között, orrát lógatva, magányosan.

De nem is voltak ók annyira egyedül. Az entek, a legendák fa-emberei látták, mit műveltek. A kürt szava felriasztotta a tornyában elmélkedő Gandalfot. A hírek hallatán Aragorn sutba vágta a vadászgerelyt és megélezte a kardját. Gimlinek eszébe jutott rég elveszett hazája, Mória. Frodó levelet kapott Gandalftól. Késve bár, de megindultak az események. Még az uruk-hai orkok is rászoktak arra, hogy a hátuk mögé nézegessenek – már a hobbitoktól is tartani kezdtek.

Pedig hát Legolas nem tett semmi különöset vagy bátrat, csak kicsit megszutyongatták. Hősnek sem nevezte senki, mégis ébredezni kezdett tőle Közgépfölde. Áll még Vasudvard, és ha valaha Szauron elveszíti a hatalmát, azt nem Legolas fogja elragadni tőle. Nem is más – hanem a Gyűrű Szövetsége. Közülük is a legkisebb, legjelentéktelenebb. Megszabadulunk a Hatalom Gyűrűjétől, ami csak bajt hozott eddig mindenkire – arra is, aki birtokolta, arra is, aki nem. És azon a napon végre kimaradhat az a „G” betű is Közgépfölde nevéből.

Vagyis, valahogy így kéne. Ott még nem tartunk a mesében.

Lehet, soha nem is fogunk. Lehet, hogy mindenki otthon marad, és bevárja, míg a bőrét is lenyúzzák.

De az is lehet, hogy nem.

Tolkien úr, tessék már írni azt a mesét, mert ha nem igyekszik vele, hát megírjuk magunk!

Szele Tamás