2010. augusztus 1-jén és 13-án valami eszeveszett vihar dúlt Budaörsön és kétszer is betalált az Isten nyila. Elsején még csak a villámcsapás okozta túláram verte szét a család számítógépeinek tápegységeit. Tizenharmadikán viszont a telefon rézkábelein keresztül érkezett az áldás, aminek következtében az ADSL modem, az Ethernet router, illetve a megjavított számítógépek hálókártyái mentek el az örök vadászmezôkre. Mi viszont nem hagytuk magunkat és ismét megjavíttattunk minden gépet csakhogy…

…csakhogy az addigi négy megabites kapcsolat még csak árnyéka sem volt önmagának. Az árnyék ugyanis feltételezhetően VALAMINEK az árnyéka. A kapcsolat viszont a SEMMIvel volt egyenlő. Hosszas vizsgálatok után – ahol érdekes módon mindig az derült ki, hogy a kapcsolat tökéletes – végül vettem egy konkurenstől mobilinternet USB stick-et és azon folytattam a mélezést. Kereskedem, tehát rendelni és ajánlatot adni létfontosságú. Közben cseréltettem az Invitellel ADSL routert mert az elfüstölt helyébe kapott új készülékkel sem ment az e-mail küldés – de ezzel a legújabbal sem.

Hosszas levelezés útján – amit a konkurencia mobilinternet-eszközén bonyolítottam le – sikerült eljutni oda, hogy elismerték: valami mégsem stimmel. Csak azt nem mondták meg, hogy mi. Arra nekem kellett rájönnöm. A szomszédom ugyanis eközben szerzôdést kötött egy másik internetszolgáltatóval – ugyanarra a vezetékes telefonhálózatra, amin az Invitel is szolgáltat. És a vonalvizsgálat azt az eredményt hozta, hogy a rézkábel vacak állapota legfeljebb egy azaz 1 megabites adatátvitelre alkalmas. De csak 512 kilobájtra volt hajlandó szerződni a D….net nevû szolgáltató.

Fenti tények zord hangú közlése után az Invitelnél vonakodva ugyan, de elismerték: a rézkábel sajnos oly mértékben károsodott a villámcsapástól, hogy nem lehetséges rajta a korábbi mértékû adatátvitel. Ekkor már februárt írtunk, 2011-ben. Hat hónapja nem volt ADSL internetem. Nem vagyok kapkodó idegbeteg. Kérdésemre, hogy akkor most mi van? Azt a választ kaptam, hogy egyhavi (!) díjat elengednek és utána az egy megabites kapcsolatért a korábbi díjnak a felét fizetem. Szolgáltatás hónapok óta nincs, elismerik, hogy a négy megabitre beállított ADSL modemmel nem is lett volna lehetséges, és negyed akkora sebességért fele akkora árat kérnek. 12000 helyett 5800-at. Vastag a bőr egyes cégeknél.

Ekkor kicsit megemelkedett a vércukrom és elkezdtem új szolgáltatót keresni. Optikai kábelest. Két hónapnyi, kapkodásnak végképp nem nevezhetô keresgélés után a Rózsaszín szolgáltatónál szerzôdtem 25 megabitre. Kicsit kevesebb pénzért, mint az Inviteles egy megabit volt. Május végén bekötötték, 2011. júniusában e-mailt küldtem az Invitelnek, hogy vihetik az ADSL modemet, mert leválasztottuk magunkat róluk és már más a szolgáltatóm. Fülük botja sem mozdult, illetve kaptam egy mailt, hogy a honlapjukról letölthetô egy nyilatkozat, és azt bélyeges/papíros postán Gödöllőre küldjem el. Banyek. Budaörsön a lakásomból látom az Invitel székházat. Levélben? Gödöllőre? Megnéztem a honlapot – na ilyen hulladékot is csak az rak össze, aki csupán szavakban ügyfélközpontú – a jelzett dokumentációt nem találtam meg. Írtam egy levelet, fülük botja végképp nem mozdult, de a csekkeket rendre kiküldték 5800 forintról. Én meg mindet befizettem. Pontosan. Menet közben átvariáltam a T-home-os szerzôdést és már a TV és a telefon is optikán jön. Meg a netet is felhúzattam 50 megabitre. Így már majdnem havi 8000 ft a három szolgáltatás. Persze a régi telefonszámot megszüntettük és a kábelt leszerelték. 2012 júniusában írtam egy levelet az Invitelnek – villanyosat persze – amiben megküldtem egyrészt 2011 júniusi értesítést a leválásról, illetve felkértem ôket, hogy minekutána már egy éve nem szolgáltatnak nekem túrót sem, – nincs is min! – hát valaki emelje meg a farát és verjen rá annak a kezére, aki nekem havonta csekket küld – és én meg rendre befizetem. Mintegy gyenge utalásként az e-mailt társcímzettként megkapta az ügyvédem is és láss csodát! – papiros alapú levelet hozott a posta. Amiben az szerepel, hogy hívjam fel a 14… ügyfélszolgálati számot és a fennmaradó egyenlegemről egyeztessek. A saját költségemen.

Ahogy az Invitelt ismerem, még én tartozom nekik. Egy távolról nekifutós seggberúgással.

Mielôtt bárki felhúzná a szemöldökét csak egy kérdésem van. 12 x 5800 forintért én egyedül egyet rúghatok csak, vagy elhívhatom azt az ismerôs postáskisasszonyt is egy ajándékrúgásra, akinek a halott nagymamájától követel az Invitel saját kezű (!) aláírást az említett nagymama elhalálozása okán esedékes szerződésbontáshoz – és mivel ez az Invitelen kívül mindenki más által belátható módon – lehetetlen, a halott által nem használt szolgáltatásért nem fizetett egy évnyi számla miatt foglalást kezdeményeztek az örökösök ellen…

Nem vagyok kapkodós, alaposan fontolják meg a választ – én kivárom. Addig is keresek egy hegyesorrú cipőt.