Hogy milyen elemekből áll a csillag utolsó sóhaja és mi hajtja a csillagport hosszú utazása során másodpercenkénti 10 km-es sebességgel és olyan intenzitással, amely 100-millószor erősebb a Nap-szélnél és körülbelül 10 ezer évig, még titok. Egy részére azonban most fényt derített a világnak talán a legerősebb teleszkópja, a Very Large Telescope, amelyet Chilében, az Atacama sivatagban 2.600 méter magasban telepítettek.

“Ezzel a müszerrel Nagy-Britanniából fel tudjuk ismerni egy Ausztráliában közlekedő autó fényszóróit” – mondják a Sydney-i és a Manchester-i egyetemek kutatói, akik a Nature-ben publikálták három csillag poráról végzett elemzéseiket. A három, életciklusa végén lévő csillag a Hidra, az Aranydurbincs és az Oroszlán csillagkép tagja. Mindhárom csillag közepes méretű. Viharos kihunyásuk folyamatát szenvedi végig a világegyetem csillagjainak nagy része, beleértve a mi Napunkat is, kb. 5 milliárd év múlva.

A haldokló csillagok pora szilikát szemcsékből áll (nem véletlen hogy ez az anyag a legelterjedtebb a földkéregben). Átmérőjük 600 nanométer, ami a milliméter milliomod része. Ez a méret kedvez az új plánéta születésénél a szemcsék egyesülésének. A csillagpor ellenáll olyan magas hőmérsékletnek, mint amilyen a Nap felszínén van, ez eléri a 2.700 fokot. Az asztronómusok ezt azzal magyarázzák, hogy összetételéből hiányzik a vas és a por kémiai összetételénél fogva nem beszívja, hanem visszaveri a csillag hőjét.

A Very Large Telescope által megfigyelt adatok megegyeznek az űrszondákon keresztül elemzett csillagporokéval.

Talán még szebbnek látjuk Földünket, ha tudjuk, hogy szintén csillagporból született.