Röyksopp koncert – Fotók: Bódi Péter/Gépnarancs

Kosztümösen be kell öltöztetni ötven páncélozott katonát, a többit megcsinálja a számítógép, nem úgy, mint az Egri Csillagoknál, ahol a teljes Honvédség masírozott unott arcokkal, ötszáz évvel megkésve a törökök ellen. A filmgyártást kizárólag a maroktartás miatt tartja a politika, a Final Cut meg pótcselekvés volt, mert lassan 7 éve nem csinál filmet. A reklámok viszont jól fizetnek, megél belőle a feleség meg a két gyerek is.

Sajnos Fliegauf Benedek és Hajdú Szabolcs nem ért rá, így csak Pálfit láthattuk, de így is megtudtunk kábé mindent a gondoltnál is emberibb filmgyártásról. Féltékenység, csúszómászás, hatalomvágy, minden ott van.

Ákos ezzel nem foglalkozott. Megkezdte a három állomásos fesztiválturnéját, egészen korrekt Ákos-műsorral, ami annyit takar, hogy letett az asztalra egy igényes popkoncertet. Nem tudom értelmezni a Kossuth-díj élvező újonnan jött váltását a dubstep-féle valamik felé, de nem is vagyok én zenekritikus (látszik), ha most ez a népszerű, hát a pop követi. Így meg a Soundra is befér.

Hallhattunk Röyksoppot is, a Trainspotting-diszkográfiát masszívan kihasználó VOLT első ilyen jellegű fellépőjét, szintén korrekt koncerttel.

Korrekt, igényes, satöbbi, nagyjából ennyit tudok hozzátenni a koncertekhez, mert egyrészt nem értek hozzá, akit szeretek jó, akit nem nem, másrészt úgy gondolom, hogy a VOLT-ra már nemigen kerülnek ide rossz zenekarok. Valamilyen stílusban jó, amit csinálnak, aki meg szereti, az élvezi.

Persze vannak olyan kihagyhatatlan pillanatok, mint amilyen a ma esti Iggy Pop koncert lesz, ami kb. Elvis Presley feltámadásával egyenértékű hír, noha Iggy sem a feltörekvő generáció tagja.

A föld pedig a kemping felé puha, mintha ugrálózsiráfon mászkálna vaspapuccsal az ember. Ma este vége.