Nocsak, a rendőrség felesleges energiákra fecsérli az adófizetők pénzét? Hát nem. Hanem délután kettőkor olyan zivatar lepte meg a soproni fennsíkot, amit csak Gulliver kalandjaiban, ha olvashattunk. Amilyen gyorsan jött, úgy el is múlt. Sztupa vett egy sonkás melegszendvicset, de szigorúan a rövidebbet, mert az olcsóbb. Troché meg el akart menni tévét nézni. De azt nem lehet, fesztivál van, nem tévé.
Meg beszélgetések. Például efZámbó Istvánnal, aki ezúttal a másik feLe nélkül volt itt, de megkaptuk helyette Szurcsik Józsefet, Fiala János tolmácsolásában. Megtudtuk, hogy Zámbónál 1971 és 1983 között házibuli volt, meg hogy 750 ezer a félévi tarifa a grafika szakon. Utánuk Baksa Soós harsány (ami egy darabig vicces, utána meg csak annak, aki szereti) performanszai közepette derült ki néhány dolog Beck Zoliról meg Papp Szabiról. Például hogy busszal jöttek, nem vonattal. Ne is várjunk többet, jó érdekes embereket látni. Délután a sátor felé elhallatszottak a The Hated Tomorrow taktusai (már ha lehet hinni a programnak, ők voltak). Egészen hallgatható volt. Remek hallani jó zenekarokat, before it was cool, még akkor is, ha aztán később sose lesz kúl.
Most meg hajrá Olaszország.























