A kötelező választás kieszközölése sokkal undorítóbb volna a kormány önkényes törvénykezésénél, utóbbi ellen ugyanis továbbra is lehet tenni, például regisztrálsz, elmész, és juszt se a Fideszre szavazol, helyette a riválisára. Az MSZP szándéka viszont egy lehetőség megvonása, a szabadság szűkítése. Hogy akit nem izgat a dolog vagy otthon óhajt tüntetni, az ezt ne tehesse meg. Ez önmagában távolabb áll a demokratikusságtól, mint a Fidesz eddigi trükkjeinek összessége.

Egyébként a választás még a kommunizmusban se volt kötelező, kötelezően ajánlott volt, ami azt jelentette, hogy jó eséllyel körmére néztek annak, aki nem áldozta szabadidejét a Népfrontra. Alkalomadtán megérdeklődték, hogy az elvtárs ugyan miért nem ér rá szavazni. Aztán ha nem akadt nyomós oka, akkor elkísérték oda. Szóval a posztkomcsik ráerősítettek.

Tudvalevő, hogy a határon túli magyaroknak Magyarországon a jobboldal a preferenciája. Valószínűleg élénken él emlékezetükben a 2004-es népszavazás; ha mégis megbocsátók, akkor keresztények. Az előzetes regisztrálás pedig az igazán elhivatottakat tartja partiban. Mindezt ellensúlyozandó csapna le az inaktív választópolgárokra az MSZP, ugyanis úgy okoskodik, hogy a Fidesz, a jobboldal választói jobbára az elkötelezettek, a mindig, minden körülmények között szavazók. Ha azonban minden fogalmatlan magyar ott sertepertélne az urnánál, akkor nagyrészük nyilván balra dobna. Ezért kéne döntéskényszer elé állítani a bizonytalanokat, a lustákat, az érdekteleneket.

Bár ez a látens logikázás a nyílt vadbarmozás szintjén van, az efféle pártérdekű taktikázgatás teljesen természetes velejárója a versenynek, mind az ellenzék, mind a kormány részéről. Ennek tükrében csupán annyi az MSZP-től az elvárás, hogy mostantól ne vádolja a Fideszt a választási szisztéma öncélú módosításával, hiszen láthatóan ő is azt akarja.

A vívmány szörnyarca az állam fasisztoid beavatkozása az egyén mindennapjaiba, a megtagadása a kényelem, a tartózkodás, az ilyetén politikai állásfoglalás jogának. Igaz, hogy kötelező az adóbevallás is, csakhogy az nem az állampolgár, hanem az állam elengedhetetlen joga. A választás ezzel szemben állampolgári jog, amellyel lehet élni vagy nem élni, és mindkét opciónak megvan az értéke. Ha a privát voksolás az állam jogává válna, az onnantól kezdve nem demokrácia volna. A folyamat, amelynek lényege épp az alany szuverenitásának meghatározó szerepe, Belgiumon kívül csak délen szokott korlátozott lenni, a civilizáció dél-amerikai és afrikai csillagain, ami elég nagy fricska annak a Szocialista Pártnak, amely előszeretettel hasonlítja a kormányfőt különböző nem európai hegemónokhoz. Külön visszássá varázsolja a helyzetet, hogy egy jellegéből adódóan szakszervezetekkel, sztrájkokkal szimpatizáló politikai erő vitatja el a távolmaradás létjogosultságát.