Mi kell egy országhoz?

Kell egy terület, ahol a nép – az ország népe, hej – él. Ezek az emberek, a számukra adott területből valahogy kivakarják, kigazdálkodják a létfeltételeiket. (kaja, ruha, lakás, közlekedés) Lehet kereskedni is. Amiből sok van, eladjuk, veszünk rajta olyasmit, amiből kevés van.

Vagyis úgy tesznek, mintha. Mintha kibányásznák, vetnének, aratnának, kereskednének. Eléggé megtévesztő. Folyamatosan mozognak, semmi laggolás, beszélnek, esznek, isznak, basznak. Apró részletekben mutatkozik meg a különbség a szimuláció és a valóság között.

Előbb-utóbb kiválik egy csoport, akik azt szimulálják, hogy ők jobban tudják, mit is kéne tenni, hogy mindenkinek jobb legyen. A szimuláció eleinte nagyon ügyes, van úgy, hogy hitelesebb, mint a valóság. Sokan bedőlnek, és az hiszik, ez az. Elkezdenek dolgozni. De tényleg. Házakat, gyárakat, utakat, hidakat, vasutakat építenek. Beköszönt a bőség. Mindenki boldog.

Töréspont 

Ekkor az előbb kivált csoport súlyos hibát követ el. Azt hiszi lazíthat, és eltrehányodik. Amíg nincs gond a kaja-pia-baszás-lakás körül, addig ugyanis a kutya sem figyel rájuk. Ebből arra a következtetnek, hogy felesleges erőlködni. Lerohad a szimulátor.

E magatartás széles körben követőkre talál. A folyamat egy ponton visszafordíthatatlanná válik.

Az addig lelkes dolgozók szimulálni kezdik a munkát. Aki továbbra is komolyan veszi, azt hülyének nézik és kirúgják.

A tanár úgy tesz, mintha tanítana. Közben tudás helyett faszságokkal tömi a nebulók fejét. Magasról leszarja, hogy a tanuló tud, vagy sem. A tanulók úgy tesznek, mintha tanulnának. Szorgalmasan biflázzák a hülyeséget, néha meg is jegyzik. Sajnos.

A rendőr úgy csinál, mintha rendet tartana. Közben maffiózóknak nyújt őrző-védő szolgáltatást. Hogy a szimuláció élethűbb legyen, néha odavág a hajléktalanoknak.

Az orvos úgy tesz, mintha gyógyítana. Helyrehúzza a kificamodott ujjadat, ezért tizenöt címen feji meg az OEP-et.

A főnök az események előtt rohanva, ügyesen kelti a vezetés látszatát. Majd az esemény bekövetkeztekor kijelenti, hogy azt ő okozta. Én úgy teszek, mintha elhinném.

A pap úgy tesz, mintha a lelki életemmel, erkölcsi épülésemmel foglalkozna. Kizárólag ezért érdekli, hogy vannak-e kiskorúak a családban.

A politikus a Parlamentben szimulálja, hogy engem képvisel. Közben alszik. Ebből is látható, hogy nem ő az ördög. Aztán felébred és kurvaanyáz. Szimulálja, hogy mennyire utálja azt a másikat. Én meg úgy teszek, mintha nem tudnám, hogy puszihaverok. 

A fiú gyertyafényes vacsorát, udvarlást szimulál. A lány úgy tesz, mintha ez tetszene neki. Ha ezt elég sokáig csinálják, a végén el is hiszik, hogy ez a valóság. A valóság meg csak azoknak való, akik nem bírják a drogot.

Vegyünk a guminőnknek vibrátort! Abból nem lehet baj. Bár az enyém tegnap azt mondta, hogy fáj a feje.

Ha katonák vagyunk, tegyünk úgy, mintha védenénk a hazát. Afganisztánban. Ott a sunyiban, már a szimulációt is lehet szimulálni. A Humvee géppuskája lehet legóból is. Ha a katona azt mondja, hogy azzal nem tud lőni, akkor jól lecsukjuk szimulációmegtagadásért.

Figyeljük meg a beszédet!

Hangok, szavak, mondatok vannak, rezeg a levegő. De nem jelent semmit. Még az ellenkezőjét se. Szöveg van. Állítások, kérdések, felszólítások hangzanak el. De nem lehet kibogozni, mit is akart mondani a beszélő. Nem lehet reakciót tapasztalni a hallgatónál. Láthatóan hallja, hogy hozzá beszélnek, de csak úgy tesz, mintha reagálna.

Ha például azt hallja, hogy a rendőr meg akarja büntetni, mert a csirkéje átment az úton, akkor szimulálni kezdi, hogy az nem is az ő csirkéje.

Figyeljük meg, mit esznek, isznak! Túlnyomó részben műanyagot. Az evés szimulációja még kezdetleges. Érezni a kőolaj utóízét. A kaja főleg aromákból, színezékekből, tartósítókból és némi fehérjepótlékból áll. Előbbieket szintetikus úton állítják elő, utóbbiakat reciklált hulladékból. A szimulált és valódi kaja egyszerű kóstolással megkülönböztethető.

A baszást már nem nagyon szimulálják. Itt-ott, fiatalabb egyedeknél még előfordul, de ritka. Onnan tudni, hogy néha szimulálják, hogy ha a csaj leolvassa az Á-t a plafonról, az áthallatszik a falon. Persze, a falat is szimulálta valaki, valamikor.

A kapcsolódó szimulációk is kimennek a divatból. Régen szimuláltunk gyerekszülést, volt nőgyógyász szimulátor, meg ilyesmi.

2002-ben, egy egyiptomi királysírban, sűrített levegővel működő pinaszimulátort találtak. Nincs itt újság, kérem! 

Tegyünk úgy, mintha lennének emberi kapcsolataink!

Mérnökeink kapcsolat-szimulátorokat fognak építeni.

Ha beszélni akarok Fikusz Kukisszal, ne kelljen már odakutyagolnom hozzá. Legyen valami cucc, egy jó hangos dob mondjuk, amivel odakiabálhatok neki. Erre a dobra aztán rászállnak a mérnökök és addig mérnek, míg mobiltelefon lesz belőle.

Nekem viszont olyan izé kell, amin én tudok beszélni mindenkihez, de ők nem tudnak hozzám. Jelentkezett egy Stréber Alajos nevű pofa, mondván ő tud ilyent. És belevéste jó nagy kövekbe, amit mondtam. Ezt aztán mindenki elolvashatta, de vissza nem pofázhatott, mert nem volt vésője meg köve. Aztán erre a kőre is rászálltak a mérnökök és addig mértek, míg televízió lett belőle. Most egész nap folyamatosan szimulálom a kormányzást, a többieknek, meg kuss van.

A bajom csak az, hogy ezek a kis tetűk egymástól is megtudják, amit én akarok nekik elmondani. És akkor engem már le se szarnak.

Tegyünk úgy, mintha normálisak lennénk. Viszont a strandon ne kaszáljunk lekvárt, mert elvisz a rézfaszú bagoly. Tegyünk úgy, mintha dolgoznánk. Meredjünk a képernyőre. Pötyögtessük a billentyűket. Nyomjuk a tűzgombot, míg ki nem fogy a tár.

Cover me, while I’m reloading!

Tegyünk úgy, mintha újságot írnánk. Ne zavarjon bennünket, hogy a cikk csak ürügy a reklámra. Ne zavarjon bennünket, hogy ha valamit el akarunk olvasni – már az a tíz ember, aki még tud olvasni – előtte Lila Muci Punci tolakszik a pofánkba. Bírjuk ki! Tegyünk úgy, mintha.

Vagyis ne!

Tegyünk úgy, mintha ez az egész hígfos szimuláció lenne. Tegyünk úgy, – de hitelesen – mintha szimulálnánk. Avatarunk folyamatosan mozogjon. Közben legyünk tudatában, hogy mindez illúzió.

A végén jön a kék halál.

Reboot, vagy nem reboot? Ez itt a kérdés.