Méghozzá nem is akármilyen, hanem a tűzoltók legkiválóbbika – naná, majd hülye leszek valami mezei kis vonulós állománybélinek képzelni magam! – parancsnok, annak is a legjobb a világon. Gáncs nélküli lánglovag. Tűznek, víznek, oltóhabnak, halonnak nincs titka előttem, fecskendővel kelek, létrával ébredek. Ez már lehet kicsit kellemetlen a közvetlen környezetemnek, de előbb-utóbb megnyugszanak: láttak ők már tőlem különbet is. Még örülnek is egy kicsit, hogy csak ennyi bajom van.

De körülnézek a világban, a honban és a fővárosban – lám csak, milyen rosszul végzik az én kollégáim a dolgukat! Hol itt füstöl a metró, hol ott ég le egy családi ház… nem így kéne, nagyon nem így. Nekiállok, könyvtárba megyek, évek szívós kutatómunkájával kiötlöm a tűz elleni védekezés legmegfelelőbb módozatát, mely szerint minden templomtorony tetejére varasbékát kell telepíteni és óránként csiklandozni pávatoll legyezővel. Éjfélkor és fényes délben meg gyermekkórus énekelje a torony tövében a „Gedeon bácsi, a nők bálványa” című örökbecsűt. Pont kerül a tanulmány végére, épp itt is az ideje, mert már jó nyolcszáz oldalra rúg. Beterjesztem a Tűzoltóság Országos Parancsnokságához.

Onnét először udvariasan eltanácsolnak, mikor később egyre agresszívabban térek vissza, már a portással dobatnak ki. De nem hagyhatom, hogy hazám és nemzetem a sötétben tévelyegjen. Nincs más megoldás, maguktól kell belássák: nem jól oltják a tüzeket ezek a pancserek. Marad az ultima ratio: gyújtogatni kezdek. Bandát szervezek, lesz közöttük sima őrült, piromániás és mezei útonálló, aki a menekülő embereket fosztogatná. Egyre több a tűzeset az országban, az illetékesek tehetetlenek. Blogomban felhívom a figyelmet arra, hogy én megmondtam. Mehetnek a varasbékák a templomtoronyba. Dehogy mehetnek, egy akció során engem magamat is letartóztatnak, hatalmas per indul ellenem. Végül elmeállapotomra való tekintettel a börtönt valahogy megúszom, de hátralévő életemet egy elmegyógyintézetben kell töltenem, gumiszobában, időnként kényszerzubbonyban. Ebben nincs is hiba.

Ugyanis megérdemlem: kötözni való bolond vagyok, nem tűzoltó. És ezt még a kisgyermekek is tudják.

Úgy döntöttem, mégsem fogom tűzoltónak képzelni magam. Nem érdemes.

Inkább az lesz a rögeszmém, hogy politikus vagyok. Honmentő, lánglelkű hazafi. Azt mindenki elhiszi majd.

A varasbéka-tervezet marad. Nincs miért változtatni rajta.

Szele Tamás