2012. június 4-ét az Orbán-kormány a Nemzeti Összetartozás Napjává nyílvánította. Bár a jeles napon leginkább az újhungaristák (Szálasi követői), a hasonlóan náci eszméket valló Jobbik Magyarországért Mozgalom aktivistái és parlamenti képviselői, az úgynevezett Betyársereg, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom és a Nemzeti Őrsereg paramilitáris alakulatai vonultak Budapest utcáin „ünnepelni” – Magyarország miniszterelnöke még arra is szakított időt, hogy a Nemzeti Összetartozás Napján inzultált Schweitzer József főrabbit támogatásáról biztosítsa.

Nézem a felvonulásokról készített fényképeket – írja Szemenyei-Kiss Tamás, a Kanadai Magyar Hírlap állandó szerzője. – A hungaristák egyenruhájába öltöztetett, a hivatalosan betiltott Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom zászlait magasba tartó sereg élén ott menetel Zagyva György Gyula országgyűlési képviselő, a Betyársereg (többnyire köztörvényes bűnözőkből álló „nemzeti” alakulat) mundérjában – és látom a felvonulás zavartalanságát biztosító rendőröket, akik napoztak, egymással beszélgetnek.

Ország-világ láthatta: Magyarországon, 2012 júniusában béke és nyugalom honolt. Minden kormányellenőrzés alá vont hírközlő „a szívet-lelket melengető, megható emléknapról” cikkezett, jómagam egyetlen beszámolót sem láttam, amely akárcsak említést is tett volna a nyilaskeresztes lobogókról és az alattuk vonuló hordákról.

Az Orbán-kormány idejében gondoskodott a megbízható tájékoztatásról: a független hírügynökség, a Magyar Távírati Iroda (MTI) korábbi 198 fős állományát 49 személyre csökkentette – ilyen kevés emberrel pedig nem lehetnek minden helyszínen jelen…

A Jobbik Magyarországért Mozgalom félhivatalos weboldala az alábbiakat látta szükségesnek közzé tenni:

„Több ezer elszánt, ugyanakkor méltóságteljesen magabiztos megemlékezővel tiltakoztak nemzeti radikális szervezetek (értsd: hungarista és náci organizációk. – a Szerk.), betyárok és civilek Magyarország keresztrefeszítésének 92. Évfordulóján, a világtörténelem egyik legnagyobb igazságtalansága ellen. Magyarország testéből kiszakított műállamok nagykövetségei előtt felhangzott az örök jelszó: ’Vesszen Trianon!”

Mivel immár két hungarista szervezet élén is katolikus teológusok állnak, közállapotok jellemzésére érdemes idézni Tompó testvér Budapesten elhangzott beszédéből:

„A zsidóság elkábított bennünket azzal, hogy nyelvünket rohamosan magáévá tette, vagy ha nem is, a népszámlálásoknál magát túlnyomóan magyar nyelvűnek vallotta. Lelkileg azonban zsidó maradt.

A világháború alatt s még inkább az azt követő összeomlás idején a zsidóság megmutatta igazi arculatát… Ha volt is a bolsevizmusnak néhány zsidó áldozata, az elvitathatatlan, hogy a proletárdiktatúrában, a zsidóság a maga nemzetközi érzésének, hatalmi vágyának diadalát látta s tetszelgett abban, hogy a magyar nemzetet pórázon vezeti.

A bosszú érzése is dolgozott bennük a magyar nemességgel és értelmiségiekkel szemben…”

Úgy vélem, hogy mindehhez nem szükséges kommentár.

Ha a jelenleg még regnáló Orbán Viktor e legutóbbi – de a magyar fővárosban naponta tapsztalható – jelenségeket demokráciának nevezi, hát, lelke rajta!

Számomra csak az érthetetlen, hogy az áldozatnak miért szükséges összefogni börtönőreivel, leendő hóhéraival?

Szemenyei-Kiss Tamás