Tisztelt Elnök Úr, tisztelt Országgyűlés!
Nagy megtiszteltetés nekem e napon,
hogy beismerő vallomásom Önök elé tárhatom…
Mert vétkeztem ugyanis, közel sem kicsit,
hazudtam, loptam, csaltam a nemzet csillagait.
Tudom, hogy sokan most meglepődve hallgatnak,
hiszen kezdetben még én sem hittem ezeknek a szavaknak…
Ahogy azt sem hittem, hogy egyszer még bánni fogom,
hogy ekkorát tapostam az emberi arcokon.
Viszont ha jobban belegondolok, azt kell mondanom:
a tízmillió birkából néhányat meg kellett fojtanom –
– mert sokan közülük oly hangosan bégettek,
hogy nem bírták munkával a vágóhídi pribékek!
Így hát méltósággal s keresztényi hitemben:
felebarát-népemet pusztulásba vihettem;
S ha közben az Érdekek új adagot akartak,
én büszkén adtam lelkét a Magyar Anyagnak…
S tehettem mindezt a Szent Korona fiaként,
magyar földön, magyar ellen, lelketlen szolgaként…
Elmondom továbbá:
– hogy a történet ne maradjon csonka –
a kétharmad disznóból odalett egyharmad sonka…
De azért valljuk be:
– ha a Tisztelt Ház magába néz –
hogy nekünk is jutott nem kevés osztályrész!
Tehát ha rajtam kívül magát még más is megveti,
annak a szíve talán egy részben még nemzeti.
Kétharmad-barátaim! – hozzátok csak röviden szólok:
nevessetek hangosan, ha már kötélen lógok.
És majd én is nevetek jó hangosan felétek,
ha visszaütnek rátok a mézes-madzag beszédek!
Megszégyenülve – többet nem, csak ennyit mondhatok:
hajrá Magyarország, hajrá magyarok!
Horváth S. Rajmund
– Sigmund Smog alkotói társulás –






















JA-JA, Vitya!
http://www.vers.hu/oszdmeg/226/1360
“– mert sokan közülük oly hangosan bégettek,
hogy nem bírták munkával a vágóhídi pribékek!”