Készül a Lex Gatter, írják már a Bírák Könyvét a deákok szorgosan az udvari kancellárián. Mert másra nem vélhetjük azt a különös levelet, amelyet elfogtunk, ahogy Kern András mondaná, és amely egyenesen a derék dr. Répássy Róbert tollából ered. Megkapta már egy csomó magyar ügyvéd, akad, akinek még csak ezután küldik majd – de ne szaporítsuk a szót, lássuk az episztolát!

Erre mondják jogászkörökben, hogy nem semmi, így, egy falásra. És, hogy még mi mindent mondanak, meglátjuk azt is, csak előbb tisztázzuk: mit akar mindez jelenteni? Lévén, hogy a hatvankettedik életévüket betöltött bírák nyugdíjba kényszerülnek, miért állnának ügyvédnek? Netán azért, mert a hatvanötödik életévüket el nem érvén még három évig nem jogosultak semmiféle nyugellátásra? Vagy egyébként sem kívánnák őket állami forrásból sértegetni mindenféle mocskos anyagiakkal? Igaz, tudjuk, hogy a Fővárosi Bíróság volt elnöke, dr. Gatter László annyira levetette a talárt, hogy nemsokára ügyvédként kezdi újra a praxisát, de ő még csak ötvenhat éves. Viszont ennek a döntésének köszönheti, hogy ezt a készülő törvénymódosítást róla nevezte el a jogi szaknyelv… bár személye kétségtelenül ártatlan az ügyben, maximum a példája adhatott ötletet az agilis Répássy Róbert államtitkárnak. És tény, hogy a törvény tudóit alaposan sarokba szorította a kérdésével. Mert senki nem lesz hajlandó nemet mondani a képzett, kiváló – és korosodó – jogi szakértőknek, ám ugyanakkor az is igaz, hogy ha igent mondanak, azzal legitimálják, aláírják ezt a – hogyan is mondjuk manapság, ha udvariasak akarunk lenni? – vitatható és megosztó kormányzati döntést. Akárhogyan is szólalnak meg, mindenképp a fejükre hullik kollégáik vére. Illetve, vér talán nem, de már önmagában a hozzászólás, véleménynyilvánítás is részvételt jelent egy mocskos játszmában, amiből a tisztességes magyar jogértők legszívesebben kimaradnának. Ha még azt is hozzáteszik, hogy a hallgatás beleegyezést jelent, teljes lesz az ördögi kör, amiből nincs kiút.

Az mindenképpen figyelemreméltó, hogy dr. Bánáti János, az Ügyvédi Kamara elnöke kiterjesztette az eljárást a nyugalomba vonult ügyészekre is: szépek lesznek majd a farkasból lett bárányok, rablóból lett pandúrok, akik egy életen át támadtak – hogyan fognak azok most már védeni bárkit is? Csak támadással, ahhoz vannak szokva. Bár, nincs kizárva, hogy a közeljövőben olyas perekre kerül sor magyar tárgyalótermekben, ahol a védőügyvéd is a vádat kéne képviselje… De mit szólnak mindehhez az Ügyvédi Kar tanult tagjai?

Alig jutnak szóhoz.

Önmagát érthető okokból megnevezni nem kívánó, ám feltétlenül megbízható forrásunk eljutatott szerkesztőségünknek néhány hozzászólást az esethez, melyek nagy részét nem áll módunkban szó szerint idézni. Az ügyvédi hívatás iránti köteles tisztelet tart vissza, a jó doktorok olyan vehemenciával szidják a csapdát, amibe csalták őket, hogy három hajó karibi kalóz is megirigyelné a szókincsüket. Egyikük első indulatában felkiált: „Kollégák, kedvesek, MOST szólok, hogy elgurult a gyógyszerem!”, Többen érdeklődnek afelől, miként és hogyan szerezte meg Répássy államtitkár a privát e-mail címüket? Honnét szedte volna, hát a Magyar Ügyvédi Kamarától, amely azonban érdekképviseleti szerv és nem lenne jogosult ilyen személyes adatok kiszolgáltatására. Sérelmezik, hogy Répássy „kollégának” szólítja őket. Igaz ugyan, hogy a politikus valóban jogvégzett, de attól még nem ügyvéd. Hiányolják a tervezett változtatás pénzügyi szabályozását, és általában, a róla szóló hatástanulmányt. (Hatástanulmányt? Ez a szó 2010 óta hiányzik az Értelmező Szótárból is).

Alapjában véve, abban egyetértenek, hogy ha valaki bűnre készül, ne keressen hozzá cinkost, de ha mégis keres – hát ne az ügyvédek között tegye. De nehezen is érthető, mit akart az államtitkár, mikor levélkéjét megírta? Hiszen a törvényváltoztatás tervezete már be van terjesztve. Olyan nincs, hogy azt meg ne szavazzák. Olyan sincs, hogy abba bárki beléköthessen. Együttérzésre vágyott irodájának magányában? És azt honnét gondolta, hogy picinyke leiratát mindenki bizalmasan és egyetértően fogja kezelni? Hogy nem derülnek ki időnap előtt a sanda szándékok? Titkos iratokat nem szokás nagydobra verni, már ha ugyan ez titkos lehet – hiszen több ezren kapták már meg. A címzése ugyan nem nyilvános… legalábbis ezt jelenti az angol szöveg.

Vagy lehet, hogy nem is akarta titkolni a tervet, miszerint a volt bírákat az ügyvédi karba kívánják száműzni – és még jó, hogy csak oda, hiszen kerülhetnének Vorkutába is. Kezdhetik újra az életüket, deresedő fejjel. Hogy ki ül majd a helyükre, kérdéses, de annyi biztos, nem a mostani ügyvédek, tán még az ügyészek sem. Nyugalom, kerülközik majd bíró, amennyi kell, akinek az Isten hivatalt ád, észt is ád majd annak.

Írják már a deákok a Bírák könyvét.

Akkor lesz csak érdekes, amikor a Királyok könyvének kezdenek neki!

Szele Tamás